A társaság a közösségi médiában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mirigyes bálványfát nem szabad összetéveszteni az ecetfaként ismert ecetszömörcével. Bár a két növény levele és megjelenése alapján könnyen összetéveszthető, különböző fajokról van szó. A bálványfa egyik legnagyobb problémája, hogy rendkívül hatékonyan terjed: szárnyas terméseit a szél nagy távolságokra is eljuttathatja, így a kertekben álló példányok magjai a környező természetes élőhelyekre, akár erdőkbe is bekerülhetnek. Ráadásul a fa kivágása önmagában nem jelent megoldást. A bálványfa ugyanis a gyökérzetéről intenzíven újrasarjadhat, ezért a nem megfelelő eltávolítás akár tovább is fokozhatja a problémát.

Az Ipoly Erdő munkatársai folyamatosan figyelik az erdőterületeket, és dolgoznak a növény visszaszorításán. A társaság arra kéri a lakosságot, hogy ne ültessenek bálványfát a kertjükbe, helyette válasszanak az adott terület adottságaihoz illő őshonos növényeket.

Akár két métert is nőhet egyetlen év alatt

A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) Kelet-Ázsiából, elsősorban Kínából származik, Európába a 18. században került, Magyarországra pedig a 19. században hozták be. Eredetileg kertészeti és erdészeti célokra telepítették, később azonban számos helyen kivadult. Napjainkra az ország szinte teljes területén előfordul.

Oka van annak, hogy korábban sokan díszfaként ültették: kifejlett példányai akár 20-25 méter magasra is megnőhetnek, hatalmas, akár egy méter hosszú, páratlanul összetett leveleikkel pedig látványos, terebélyes lombkoronát alkotnak. Fiatal korban különösen gyorsan fejlődik, ugyanis kedvező körülmények között egyetlen év alatt akár 1-2 métert is nőhet.

A városi környezetben is jól boldogul, a szegényebb talajokon és a szárazabb termőhelyeken is megél, így olyan helyeken is könnyen megtelepszik, ahol más fafajok nehezebben maradnak életben. Gyors növekedése miatt hamar árnyékot ad, dús lombja pedig egzotikus megjelenést kölcsönöz neki. Ezek a tulajdonságok tették korábban vonzóvá a kertekben és a parkokban. A természetben azonban éppen ezek a tulajdonságai jelentenek komoly veszélyt. A bálványfa nemcsak gyorsan növekszik, hanem a környező növényeket is visszaszoríthatja: árnyékolással és a talajba juttatott, más növények fejlődését gátló vegyületekkel akadályozza az őshonos fajok megtelepedését. Az Európai Unió inváziós fajokkal kapcsolatos jegyzékén is szerepel.

A védekezést tovább nehezíti, hogy a kivágott fák gyökérzetéből számos új hajtás törhet elő, így a hagyományos fakivágás nem elegendő a felszámolásukhoz. A természetvédelmi szakemberek ezért célzott, szakszerű beavatkozást alkalmaznak. Egy, a Dél-Börzsönyben végzett kutatás is rámutatott a probléma súlyosságára: Zebegény és Nagymaros területén 482 előfordulási pontot azonosítottak a településeken, a közöttük fekvő erdőkben pedig további 193-at. A kutatók szerint a gondozatlan kertek és zöldterületek is fontos kiindulópontjai a faj terjedésének.

A szakemberek üzenete ezért egyértelmű: bármennyire mutatós is a bálványfa, nem érdemes helyet adni neki a kertben. Aki gyorsan növő, nagy lombkoronájú díszfát szeretne, annak inkább a helyi termőhelyi viszonyokhoz illeszkedő őshonos fafajok közül érdemes választania.