A Zöld Ellenállás környezetvédelmi szervezet beszámolója szerint a Kis-Fátra Nemzeti Park munkatársai idén is folytatták a kaukázusi medvetalp gyérítését, legutóbb a Varna-patak egyik kavicspadján számoltak fel öt példányt. A védekezést szándékosan a virágzási időszakra időzítik, mert a növényeket ilyenkor a legkönnyebb felismerni, és még azelőtt elpusztíthatók, hogy magjaik elszórásával újabb területeket hódítanának meg.

Az eredetileg a Kaukázusból származó, Európába egykor dísznövényként behozott faj akár az ötméteres magasságot is elérheti, így jellegzetes ernyős virágzatáról és hatalmas leveleiről könnyen felismerhető. A gyorsan terjedő növény sűrű állományokat képezve kiszorítja az őshonos növényzetet, a legnagyobb veszélyt azonban a közvetlen egészségügyi kockázata jelenti. A növény nedve ugyanis olyan fényérzékenyítő vegyületeket, úgynevezett furokumarinokat tartalmaz, amelyek a bőrre kerülve, ultraibolya sugárzás hatására súlyos gyulladást váltanak ki.

Az érintkezést követően órákkal vagy akár napokkal később is fájdalmas, nehezen gyógyuló, égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelenhetnek meg a bőrön.

A szakemberek nyomatékosan kérik a túrázókat, hogy puszta kézzel semmiképpen se érjenek a növényhez, fokozottan ügyeljenek a gyermekekre, és a kifejlett példányok háziirtásával se kísérletezzenek. Bár a kaukázusi medvetalp Magyarországon egyelőre nem terjed olyan tömegesen, mint Nyugat- vagy Észak-Európában, a hazai természetvédelmi szakemberek is folyamatosan nyomon követik a populációkat. Nemrégiben például egy Zala vármegyei túraútvonal közelében is azonosították a jelenlétét.

A védekezést jelentősen megnehezíti, hogy egyetlen növény akár több ezer magot is érlelhet, amelyek hosszú évekig életképesek maradnak a talajban. Emiatt az irtás sosem egyszeri feladat, hiszen ahol a faj egyszer megtelepedett, ott a területek rendszeres, éveken át tartó monitorozására és visszatérő beavatkozásokra van szükség.