A jó idő beköszöntével egyre népszerűbb a vadon termő ehető növények és gyógynövények gyűjtése a réteken, illetve az erdőszéleken. Bár a természet kincsei értékesek lehetnek, a rutintalan gyűjtögetők komoly veszélynek teszik ki magukat, ha nem ismerik fel a halálos hasonmásokat. A foltos bürök az egyik legkockázatosabb ilyen növény. Mind a levele, mind a gyökere megtévesztésig hasonlít a kerti petrezselyem elvadult változatára, a vadmurokra vagy a kaporra. Termését eközben könnyű összekeverni az ánizzsal vagy az édesköménnyel.

A szinte egész Európában jelen lévő, nehezen irtható gyomnövény azonosítását nehezíti, hogy könnyen beleolvad a sűrű zöld növényzetbe. Kedvező körülmények között nyár közepére akár kétméteresre is megnőhet. Ilyenkor már magas, feltűnő állományt alkot. Legfontosabb ismertetőjegye a hengeres és üreges szár, amelynek alsó részén sötét, lilás-barnás foltok láthatók. Innen kapta a nevét is. Levelei finoman szeldeltek, megdörzsölve pedig erős, kellemetlen, egérvizeletre emlékeztető szagot árasztanak. A szakemberek azonban határozottan figyelmeztetnek: a tapintásos vizsgálat vagy a szagpróba rendkívül veszélyes. A növény érintését szigorúan kerülni kell.

A foltos bürök minden része tartalmazza a koniin nevű, idegrendszerre ható vegyületet. Különösen alattomos tulajdonsága, hogy a méreg a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is képes felszívódni. A mérgezés tünetei gyorsan és drámaian jelentkeznek. Fáradékonyság, szédülés, gyomorpanaszok és erős verejtékezés lép fel, amelyet fokozatos izomgyengeség, majd bénulás követ. A folyamat orvosi beavatkozás hiányában végül a légzőizmok leállásához vezet. Ráadásul az áldozat tudata sok esetben mindvégig tiszta marad. Történelmileg is ismert méreg, az ókorban ezt a növényt használták Szókratész kivégzéséhez is.

Mivel a mérgezés kimenetele végzetes lehet, a természetjárók számára az óvatosság az első számú szabály. Kizárólag olyan növényt szabad leszedni és felhasználni, amelyet teljes bizonyossággal felismerünk. Ha bármilyen apró kétség is felmerül az azonosítás során, a legbiztonságosabb megoldás, ha a növényt messziről elkerüljük. Meg sem szabad érinteni.