Mielőtt a számok mélyére tekintenénk, érdemes átgondolni a kérdést európai viszonylatban is. Léteznek olyan termények - leginkább a napraforgó, esetleg a kukorica - amelyben európai szinten is jelentős tényezőnek számítunk. Ilyenkor nagyobb rá az esély hogy a hazai termelés nagysága önmagában is árbefolyásoló tényező, így az említett kockázatcsökkentő hatás jobban érvényesülhet. 

A legtöbb esetben azonban a magyar termelő leginkább árelfogadóként viselkedik. Felmerül tehát a lényeges kérdés, hogy a mezőgazdasági termelésre ható időjárási tényezők mennyire hatnak egységesen az európai kontinensen - kedvezőtlen esetben előfordulhat, hogy a hazai termést elvitte az aszály vagy a jégkár, miközben Európában bőséges terméssel és így csökkenő terményárakkal szembesülünk. 

Fontos szempont továbbá, hogy önmagában a termésátlag csak egy tényezője a profitot befolyásoló összetevőknek. Tapasztalataink alapján a hazai mezőgazdaságban még nem mindenhol terjedt el az a szemlélet, hogy a nap végén a profit maximalizálása a tevékenység egyik fő célja, amelynek csak egy eszköze (lehet) a naturália alapú mutatók, így a termésátlag fokozása. Nem feltétlenül az a legjobb stratégia, amely a legmagasabb termésátlagot eredményezi, hiszen pl. az öntözési költségek nem biztos, hogy minden esetben megtérülnek, vagy a hozam ész nélküli növelése helyett sokkal jobban járhatunk a táblaszintű méréssel, az igény szerinti műtrágyakijuttatással - lényegében a precíziós szemlélet (profit centrum szemlélet) meghonosításával. 

Számos szempont árnyalja tehát az összképet, de nézzük meg a számokat. 

Kiindulásként a NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet ágazati eredménykimutatás idősorait alapul véve - amelyben a főbb terményekre vonatkozóan rendelkezésre áll az adott évi termésátlag, az összbevétel - számítottunk egy EBITDA-szerű kategóriát, azaz lényegében az éves szabad pénzáramlást. Az adatokból az összehasonlíthatóság kedvéért kiszűrtük a támogatásokat, végül az inflációval (GDP deflátorral) korrigáltuk.

A statisztikában az öt fő termény - búza, kukorica, árpa, napraforgó, repce - adataira koncentráltunk, ezzel lefedve a hazai szántóföldi ágazat meghatározó részét. 

Forrás: AKI, FADN, 2018, Takarékbank agrárcentrum szerk.

Ami az ármozgásokat illeti, csak a kukorica esetében figyelhető meg az említett hatás, azaz a magasabb termésátlaghoz többnyire tényleg alacsonyabb értékesítési árszint tartozik (korrelációs együttható -0,45, ez közepesen erős együtt mozgásnak számít). Az ábrán mindegyik pont egy-egy gazdálkodási évnek felel meg, a vízszintes tengelyen a termésátlag, a függőleges tengelyen az időértékkel korrigált értékesítési átlagár látható. A kukorica kivételével a többi terménynél statisztikai értelemben semleges hatást figyelhetünk meg, tehát a belföldi termésátlag és az értékesítési árak statisztikai értelemben nem mozognak együtt. 

Ebből az következik, hogy amennyiben az ár nem, vagy csak részben mozog inverz módon a termésátlagokkal, akkor a bevételek és jó eséllyel a megtermelt eredmény is növekedni fog a termésátlagok javulása esetén. Ezt a statisztikák is valóban visszaigazolják, az együttmozgás a repcénél a legnagyobb, a búzánál a legkisebb, de összességében szignifikánsnak tekinthető.

Forrás: AKI, FADN, 2018, Takarékbank agrárcentrum szerk.

A cikkünk elején említett "városi legendának" ez a része - hogy a megtermelt eredmény független lenne a termésátlagtól - tehát cáfolható. Fontosnak tartjuk azonban ismételten kiemelni, hogy a termésátlag nem az egyetlen és talán nem is a legfontosabb meghatározó tényezője az eredményes gazdálkodásnak. 

Írta: Fazakas Péter, Takarékbank Agrárcentrum