Jócskán rányomta a bélyegét az extrém forróság a hajtatott zöldségtermesztésre, mivel a növényeknek nemcsak a magas légköri hőmérséklettel kellett megküzdeniük, hanem a meleg közeggel és a meleg öntözővízzel is. Ezáltal a növény kondíciója és ellenállóképessége csökkent, ami növelte a kórokozókkal és a kártevőkkel szembeni fogékonyságot - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán. A legnagyobb problémát a vírusos megbetegedések okozták, melyek fokozták a terméscsökkenést a már legyengült állományokban.

A stressz olyan hatás, amely során a növény növekedése, fejlődése, szaporodása a genetikailag meghatározott lehetőségei alatt marad. Bizonyos határok között képes a növény az alkalmazkodásra, vagyis kompenzálja a stressz okozta negatív hatásokat. Ez azonban jelentős energiabefektetést és erőforrást igényel. Ha nem szűnik meg a stresszt kiváltó tényező, a növény kimerülve jelentősen károsodhat. Ha a tényező megszűnik, akkor újra egyensúlyi állapotba kerülhet.

A túl magas hőmérséklet több szempontból okozhat kárt: egyrészt a növényeknek túl sok hőt kell leadniuk, ami a párologtatás fokozásához, vagyis megnövekedett vízigényhez vezet. 35 Celsius-fok feletti hőmérsékletben többnyire a növények a légcserenyílásaikat bezárják, amivel a felesleges hő leadására nem lesznek képesek. Ha nem megfelelő a növény vízellátása vagy alacsony a termesztőberendezésben a páratartalom, akkor a növény fonnyadása is bekövetkezhet. Emellett hőstressz hatására a levelek pödrődhetnek, torzulhatnak és lehullhatnak. A növények kevesebb biomasszát állítanak elő, vagyis visszamaradnak a növekedésben. Sőt virágképződési és termékenyülési zavarok, terméselrúgás és terméségés is tapasztalható, és mindemellett az anyagcserefolyamatok is módosulnak. A növekvő szövetek többnyire a 45 Celsius-fok feletti hőmérsékletet már nem viselik el.

Másrészt a magasabb talajhőmérsékletben a mikróbák aktivitása nő, azonban a talaj szénmegkötő képessége csökken. Ezzel redukálódik a termőréteg, vagyis a humusz mennyisége. A szervesanyagok bomlása és a tápanyagok kimosódása is felgyorsul. Az ionok átalakulása is gyorsabb, ezáltal a növények számára a nem felvehető tápanyagok gyorsabban hasznosíthatóvá válnak, ami egy kedvező folyamat a termesztés szempontjából. Emellett a felmelegedett közegben a tápanyagok felvétele módosul.

A hőstressz ellen a hajtatásban sokkal könnyebb a védekezés: minél korszerűbb berendezés használata ajánlott, ami nagy légtéttel rendelkezik. A besugárzás mértéke árnyékolással csökkenthető. Fontos a megfelelő párologtatás biztosítása, amihez elengedhetetlen a megfelelő vízutánpótlás, valamit a szellőztetés a túl magas páratartalom elkerülése érdekében. Emellett biostimulátorok használatára is van lehetőség, mely olyan anyagok kijuttatását jelenti, melyet a növény maga is termel a stresszhatáshoz való alkalmazkodás során. A talaj és az öntözővíz hőmérséklete is csökkenthető, azonban figyelembe kell venni a termesztett növény igényeit. Talajvizsgálattal a talaj paraméterei ismeretté válnak, azonban a tápanyagutánpótlás során érdemes figyelembe venni a közeghőmérsékletét is, hiszen annak hőmérsékletétől jelentősen függ a felvehetőség.

Egyetlen hosszútávú megoldás a hőstresszt toleráló fajták termesztésbe vonása lehet. Ebben a nemesítők segítségére szolgálhat a Magyarországtól délebbre fekvő országokban lévő genetikai állomány. Ez lehetővé teszi a fajtahasználat optimalizálását, fenntartva a versenyképes hajtatott zöldségtermesztést a megváltozott klimatikus tényezők mellett is.