A HungaroMet agrometeorológiai elemzése szerint a talajokat országos szinten jelentős csapadékhiány jellemzi. Bár helyenként előfordultak záporok, a nedvesség rendkívül egyenetlenül oszlott el, így az Alföld egyes területein a felső egy méteres rétegből már 80–120 milliméter víz hiányzik a telítettséghez képest. Mivel a következő időszakban sem várható tartós, országos esőzés, a kialakult helyzet különösen aggasztó, hiszen a növények vízigénye a fejlődés előrehaladtával ugrásszerűen megnő - jelentette a Kukoricakör.

A gazdálkodók gyakran csak a levelek furulyázására vagy a növekedés lassulására figyelnek, ám a kukorica már jóval a látványos tünetek megjelenése előtt védekező üzemmódba kapcsol. Vízhiány esetén a növény részlegesen bezárja a gázcserenyílásait, amivel ugyan csökkenti a párologtatást, de ezzel párhuzamosan a szén-dioxid-felvétele is visszaesik. Emiatt lassul a fotoszintézis, kevesebb energia jut a biomassza és a gyökérzet építésére, valamint romlik a tápanyag-hasznosulás is. Mire a hervadás láthatóvá válik, a terméspotenciál egy része már elveszett.

A legérzékenyebb időszak a címerhányás és a megtermékenyülés fázisa. Ha a mindössze néhány napos időablakban zajló virágzáskor tartós aszály lép fel, csökken a virágpor életképessége, valamint késhet vagy egyenetlenné válhat a bibeszálak fejlődése. Ennek egyenes következménye a hiányos szemberakódás, vagyis a jóval kevesebb kifejlett kukoricaszem. A szakirodalom és a hazai vizsgálatok egyaránt ezt a generatív fázist tartják a legkockázatosabbnak, ekkor ugyanis már néhány napos stressz is drasztikus veszteséget okoz. Egy július végi vagy augusztusi kiadós esőzés emiatt sok esetben már csak szépségtapasz. Bár a megérkező csapadék javíthatja a már megtermékenyült szemek telítődését és növelheti az ezerszemtömeget, az elmaradt megtermékenyülést már nem pótolja. Ezzel magyarázható, hogy a nyár végén újra kizöldülő, kívülről egészségesnek tűnő állomány a betakarításkor miért produkál mégis csalódást okozó hozamot.

Mivel a klímaváltozás hatására az aszály már nem rendkívüli esemény, hanem a hazai termesztés egyik állandó kockázati tényezője, a védekezési stratégiát is ehhez kell igazítani. A termelők a megfelelő vízgazdálkodású talajok kialakításával, a szervesanyag-tartalom növelésével, az okszerű tápanyag-utánpótlással és a termőhelyhez szigorúan igazított hibridválasztással mérsékelhetik a károkat. A következő években a sikeres termesztés már nem csupán a genetikai potenciálon múlik majd, hanem azon, mennyire tudják megóvni az állományt a legkritikusabb fejlődési szakaszokban fellépő vízstressztől.