Ugyan az európai zöldség-gyümölcs fogyasztás viszonylag stagnál, a trópusi gyümölcsök iránti kereslet továbbra is növekvő tendenciát mutat. Az avokádó, a mangó, a passiógyümölcs és a sárkánygyümölcs (pitaya) vonzó alternatívát jelenthet, különösen a kisebb termelőknek, akik niche- vagy prémium piacokat keresnek. A legfontosabb kérdés talán nem az, hogy a melegebb éghajlati viszonyok önmagukban lehetővé teszik-e a termelés növelését, hanem az, hogy a kiválasztott régiók képesek-e a megfelelő éghajlati adottságot az öntözővízzel, az infrastruktúrával, a képzett munkaerővel, a megfelelő minőséggel és a piaci pozícióval összekapcsolni - írja a NAK.

Fontos kiemelni, hogy Európa erősen függ az importált trópusi gyümölcsöktől. Azonban számos kulcsfontosságú beszállító régióban egyre több problémát okoz az éghajlatváltozás. A vízhiány egyre markánsabban korlátozza a termőterületek növekedését és a fokozódó, szélsőséges hőmérséklet jelentős terméskieséshez vezet. Az európai termelés aligha tudja pótolni az importot, de az európai fogyasztókhoz közelebb eső, kiegészítő termelés fejlesztése mellett számos érv felsorakoztatható.

A trópusi gyümölcsök termesztésének lehetősége Európában nem csupán jövőbeli kilátás. Spanyolországban az andalúz partvidékre koncentrálódik a legnagyobb avokádóágazat Európában, ahol az enyhe tél és az északról érkező hideg légtömegektől való védelem egyedülálló kombinációja évtizedek óta lehetővé teszi a termesztést. Azonban egyre inkább korlátozza a föld- és vízhiány a termőterület bővülését, ami ösztönzi az ország más részein újabb területek bevonását. Portugáliában is kialakult egy kicsi, de növekvő mangóágazat az Algarve régióban. Az avokádóhoz képest a mangó termesztés nagyobb mértékben függ a mikroklímától, és általában érzékenyebb a hőmérsékletváltozásra is. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az éghajlatváltozás javíthatja egyes trópusi gyümölcsök termesztési kilátásait a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén. 2050-re a termesztésre való alkalmasság valószínűleg javulni fog a jelenlegi avokádó- és mangótermő területek környékén Dél-Spanyolországban és Portugáliában, miközben javulni fog Dél-Olaszország, Görögország és a Földközi-tenger keleti részének egyes területein is.

Végső soron nem csupán a trópusi gyümölcsök termesztésében rejlik kihívás, hanem abban is, hogy ezt a termelést beépítsék egy olyan ellátási láncba, amely képes versenyezni az európai piacon. A megbízható vízkészletekhez való hozzáférés a jövőbeli terjeszkedés fontos előfeltétele lesz. Mivel mind az aszályos időszakok gyakorisága, mind a vízért folyó verseny fokozódni fog a mediterrán régiókban, a sikeres termelés egyre inkább a hatékony öntözési infrastruktúrától, a víztároló kapacitástól és a fejlett vízgazdálkodási technológiáktól fog függeni. Még azokon a területeken is, amelyek éghajlati szempontból egyre alkalmasabbá válnak a fagy, a hőhullámok és a szélsőséges időjárás továbbra is termelési kockázatokat jelent, amelyek megfelelő kezelése versenyelőnyt jelenthet.

Európa valószínűleg nem tud majd versenyezni a trópusi gyümölcs exportőrökkel a termelési költségek terén. Ehelyett a rövidebb ellátási láncok, a csökkentett szállítási távolságok, a frissességből adódó előnyök, valamint a helyi vagy regionális márkaépítés teheti lehetővé az európai termelők számára, hogy értéket teremtsenek bizonyos piaci szegmensekben. A kiskereskedők és a fogyasztók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntarthatósági jellemzőkre is, ideértve a nyomonkövethetőséget és a környezeti teljesítményt, ami lehetőségeket teremt differenciált termékek piacának.