A szívó kártevők közé tartozó levéltetvek minden tavasszal a zöld hajtások kifejlődése után szoktak megjelenni a növényeken. Az áttelelő alakok létrehozzák a szárnyas nemzedékeket, melyek feladata a faj egyedeinek szétterjesztése. A növényeken megtelepedve újabb, már szárnyatlan levéltetű nemzedékek sorát hozzák létre. Az új egyedek együtt, egy telepben élnek, a levelek hátoldalán maradva. Több, eltérő színű fajuk is létezik, ezek lehetnek sárga, fekete és zöld színűek is. Károkozásuk két részből áll: a növényi nedvvel táplálkozva szívogatják a leveleket, amelyek ennek következtében eltorzulnak, összesodródnak, sőt, gyakran el is színeződnek (alma, ribizke esetén megvörösödnek), valamint különböző veszélyes növényi vírusokat is terjesztenek, amivel szintén rengeteg fejfájást tudnak okozni a gazdáknak.

A levéltetvek elleni védekezésnél az egyik legfontosabb tényező az időzítés. Akkor a leghatékonyabb a védekezés, ha már a szárnyas nemzedék ellen sikerül fellépni, és megakadályozni a további nemzedékek létrejöttét és elterjedését. Aki ezzel elkésett, annak nincs más hátra, mint folyamatosan védeni a növényeit a rovarok újabb és újabb nemzedékeivel szemben. Erre számos szabad forgalmazású és engedélyezett szer létezik, ezek közül néhány (a káliszappan-, a napraforgó olaj- és a paraffinolaj- tartalmúak) az ökológiai termesztés során is alkalmazható, mások pedig garantáltan méhkímélő hatóanyagot tartalmaznak, mint például a Mospilan, Pirimor és a Teppekki. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy ezeknek a szereknél az alkalmazásra vonatkozó részletes előírás a mindig megtalálható az adott szer csomagolásán, és hogy az ott leírtaktól semmilyen körülmények között nem szabad eltérni.

Azonban annak se kell keresztet vetnie a levéltetvek által megszállt növényekre, aki nem szeretne vegyszereket használni a kertjében. Dr. Némethy Zsuzsanna, okleveles növényvédelmi szakmérnök az Agrárszektor kérdésére elmondta, hogy a védekezés mindig attól függ, hogy milyen környezetben, valamint milyen és mekkora növényeket szeretne az ember megszabadítani a kártevőktől, mert a szakember ezeknek az adatoknak az ismeretében tud megalapozott tanácsot adni az alkalmazandó szerek és módszerek tekintetében. A szakember szerint a legegyszerűbb biológiai védekezés az, ha az ember slaggal, erős vízsugárral lecsapatja a növényről a levéltetveket. Megfelelő hozzáférhetőség esetén ugyancsak működőképes és lehet az a megoldás is, ha a gazda metszőollóval levágja a levéltetvek által fertőzött részeket, és ezeket a növényektől elkülönítve összegyűjti, majd gondoskodik a megsemmisítésükről. Dísznövényeknél a mosószeres vizes permetezés is működhet, de csak addig, amíg a levelek egyenesek, és nem kezdtek el összesodródni.

Dr. Némethy Zsuzsanna azt is elmondta, hogy az interneten a különböző fórumokban számos tanácsot és módszert lehet találni, amelyek mindegyike "garantáltan hatásos" a levéltetvekkel szemben. Ezeket azonban érdemes bizonyos kétkedéssel fogadni, egészen addig, amíg egy megbízható szakember meg nem erősíti őket. Példaként hozta fel a dohányleves kezelést, amelyet a kiázott nikotin miatt egy időben valóban használtak növényvédelemre, de ez mind a növényre, mind az emberre veszélyes lehet, így Dr. Némethy Zsuzsanna semmiképp nem ajánlja ezt. A fokhagymás módszerre, amely szerint félbevágott fokhagymagerezdeket kell a földbe dugni a védeni kívánt növény körül, a szakember elmondta, hogy nem biztos benne, hogy a bizonyítottan baktériumölő hatású fokhagyma jó-e a levéltetvek távoltartására, mindenesetre ez az eljárás több növény esetén még drágább is lehet, mint egy rovarirtószer megvásárlása. A szakember hasonlóképpen nyilatkozott a földbe elásott banánhéjak levéltetű-riasztó hatását illetően.