Az Európai Bizottság közzétette első jelentését a versenyszabályok mezőgazdasági ágazatban való alkalmazásáról. A jelentés szerint a mezőgazdasági termelők az európai versenyhatóságoknak köszönhetően kedvezőbb feltételeket érhetnek el, ha termékeiket nagy vevők vagy szövetkezetek számára értékesítik. Rajtuk keresztül ugyanis számos lehetőség kínálkozik az árak vagy a kínálat legális befolyásolására.
Phil Hogan, a mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős biztos kijelentette: „A piacorientált szakpolitikai környezetben döntő fontosságú, hogy erősítsük a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban betöltött pozícióját. A jelentés rávilágít arra, hogy a mezőgazdasági és a versenyjog egymást kiegészítve miként járul hozzá a termelők és a fogyasztók számára egyaránt méltányos és hatékony megoldások kialakításához. Ne feledjük, hogy a versenyjog különös figyelmet fordít a mezőgazdasági termelők védelmére. Az elismert termelői szervezetek segíthetik e termelők élelmiszer-ellátási láncban betöltött pozíciójának erősödését.”
Az európai versenyhatóságok munkája a következő területeken érvényesül:
- Az
agrárgazdaságban feltárt versenyjogi jogsértések csaknem fele
ármegállapodással volt kapcsolatos. E megállapodások többnyire
versenytárs feldolgozók között jöttek létre a nagykereskedelmi ár
rögzítése céljából (például a cukor és a liszt esetében), vagy
feldolgozók és kiskereskedők között a kiskereskedelmi ár rögzítése
céljából (például a tejtermékek, a hús vagy a napraforgóolaj esetében).
Más jogsértések a kibocsátással, az információcserével vagy a piacok
felosztásával voltak kapcsolatosak.
- Egyes tagállamok néha
megkísérelték korlátozni bizonyos mezőgazdasági termékek más
tagállamokból való behozatalát. Több európai versenyhatóság megvizsgált
és megszüntetett számos olyan kollektív szerződést, amelyek esetében a
mezőgazdasági termelők például meg akarták akadályozni, hogy tagállamuk
piacán más tagállamok termelői is értékesíthessék termékeiket.
- Az
európai versenyhatóságok iránymutatást adtak a mezőgazdasági
termelőknek, más gazdasági szereplőknek és a kormányoknak arról, hogy az
ágazatban miként kell értelmezni és alkalmazni a versenyszabályokat,
például az árak ágazati szervezetek általi közlése kapcsán. Az európai
versenyhatóságok emellett ágazati vizsgálatokat végeztek az ellátási
lánc működésével kapcsolatban, különös figyelmet fordítva a lánc
ártranszmissziós funkciójára, illetve a mezőgazdasági termelők és a lánc
egyéb szereplői közötti alkupozíciós erőegyensúlyra.
A jelentéssel a Bizottság első ízben értékelte
specifikusan a versenyszabályok mezőgazdasági ágazatban való
alkalmazását.
Az árak vagy más kereskedelmi feltételek rögzítésére és a piacok felosztására vonatkozó megállapodásokat tiltó uniós versenyszabályok a mezőgazdasági termékek előállítására és kereskedelmére is érvényesek. A mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló rendelet azonban eltéréseket enged e szabályok alkalmazásától.
A versenyszabályoktól való eltérés lehetőségei
Az elismert termelői szervezetek és az elismert szakmaközi szervezetek segíthetik a mezőgazdasági termelők piaci pozícióinak erősödését, és hozzájárulhatnak az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságának növeléséhez. A termelői szervezetek állami hatóságok általi elismerése igen gyakori a zöldség- és a gyümölcságazatban, ahol a termékek csaknem 50%-át termelői szervezetek forgalmazzák, de a tej-, a hús-, az olívaolaj- és a gabonaágazatban is. Az EU-ban emellett 128 elismert szakmaközi szervezet működik, a legnagyobb számban Franciaországban és Spanyolországban.
A jelentés megerősíti, hogy az agráripar rendelkezésére álló ágazatspecifikus eszközöket az egész ágazat javára használják:
- a cukorágazatban széleskörűen alkalmazzák az értékmegosztási mechanizmusról való önkéntes megállapodások lehetőségét,
- a borágazatban gyakran alkalmazzák a piaci stabilizációs intézkedéseket,
- a sajt- és a sonkaágazatban kínálatszabályozási intézkedéseket vezettek be az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termékekre.
A Bizottság a jelentésből nyert információkat felhasználva
további konzultációkat folytat majd a jövőbeli szakpolitikai
döntésekről. Emellett fokozni fogja piacfelügyeleti tevékenységét,
különösen a belső piacot szegmentáló kollektív megállapodások
tekintetében.