Az olajkereskedelem zavarai és az ebből fakadó nagy árkilengések vannak a figyelem középpontjában az iráni háború kapcsán, azonban a konfliktus kedvezőtlen hatásai koránstem merülnek ki ebben.

A Perzsa-öböl kijáratát jelentő Hormuzi-szoros a világ egyik legforgalmasabb tengeri kereskedelmi folyosója.

Az itt zajló hajóforgalom fennakadása mindenekelőtt különösen érzékenyen érinti azokat az államokat, amelyek élelmiszer-ellátásuk döntő részét importra alapozzák. A térség gazdag olajmonarchiái – köztük Szaúd-Arábia, Katar és az Egyesült Arab Emírségek – élelmiszerszükségletük 80–90 százalékát külföldről szerzik be.

Ennek a hatalmas árumennyiségnek több mint hetven százaléka éppen ezen a szűk tengeri átjárón keresztül jut el a régióba. Számos más ország agrárkereskedelmének jelentős része is ezen az útvonalon bonyolódik. Amennyiben a konfliktus miatt a hajóforgalom tartósan akadozik, az nemcsak az energiahordozók, hanem a gabona, a rizs, a hús, valamint számos feldolgozott élelmiszer ellátását is veszélybe sodorhatja.

Nincs jó alternatíva

A kereskedelmi zavarok első jelei már most is érzékelhetők. Az iráni támadások miatt a térség egyik legfontosabb logisztikai csomópontjában, a dubaji Dzsebel Ali kikötő konténerterminálján időszakosan leállt a forgalom. Bár az üzletek polcai egyelőre nem ürültek ki, a konfliktus kitörése után pánikvásárlások kezdődtek, amelyek átmeneti hiányokat idéztek elő. Emellett számos importtermék utánpótlása is jelentősen lelassult.

A Hormuzi-szoros teljes megkerülése gyakorlatilag lehetetlen. Az alternatív kikötők kapacitása jóval kisebb, így nem képesek átvenni a nagy terminálok kieső forgalmát. A romlandó élelmiszerek légi szállítása ugyan technikailag megoldható lenne, ám az ezzel járó költségek olyan mértékben növelnék az árakat, amely már gazdaságilag nem lenne fenntartható.

A műtrágyapiac is veszélybe kerülhet

A konfliktus hatása azonban messze túlmutat a közel-keleti élelmiszerellátás kérdésén. A Hormuzi-szoroson keresztül halad át a globális műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagok jelentős része is. A becslések szerint a világ műtrágyatermeléséhez szükséges nyersanyagok mintegy harmada ezen az útvonalon jut el a feldolgozóüzemekhez.

A forgalom korlátozása már most akadályozza az olyan kulcsfontosságú alapanyagok szállítását, mint az ammónia vagy a nitrogén. Ez azért kritikus kérdés, mert a globális élelmiszertermelés körülbelül fele a nitrogénalapú műtrágyák használatára épül.

Ha ezeknek az inputanyagoknak az ellátása tartósan akadozik, az közvetlenül hat a terméshozamokra is.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy maga a Közel-Kelet a nemzetközi műtrágyagyártás egyik fontos központja. Irán például a világ negyedik legnagyobb karbamidexportőre, így a térségben zajló katonai műveletek nemcsak a szállítást, hanem a termelést is érinthetik. Ráadásul a műtrágyagyártás kulcsfontosságú energiaforrása, a földgáz infrastruktúrája is támadások célpontjává vált, ami tovább növeli a költségeket.

A hazai állattenyésztők és megérzik?

Az európai takarmányipar jelenleg erősen kitett a globális beszállítói láncoknak, különösen a távol-keleti importnak. A legfontosabb takarmány-adalékanyagok – köztük vitaminok, mikroelemek és aminosavak – döntő része ugyanis Ázsiából, elsősorban Kínából érkezik, ami a piaci bizonytalanság idején komoly kockázatokat hordoz – hívta fel a figyelmet Kulik Zoltán, a Vitafort vezérigazgatója az Alapvetés podcast legfrissebb adásában. Elmondta:

az európai takarmánygyártásban használt koncentrált adalékanyagok mintegy 80 százaléka kínai eredetű. Ide tartoznak többek között a különféle vitaminok, valamint az állattenyésztésben kulcsszerepet játszó aminosavak, például a metionin és a lizin. Ezek az összetevők alapvető jelentőségűek a modern takarmányozásban, mivel lehetővé teszik a fehérjefelhasználás optimalizálását és az állatok hatékonyabb növekedését.

A jelenlegi piaci környezetben azonban egyre inkább az ellátási nehézségek és az árak gyors változása jelenti a legnagyobb kihívást. Jó példa erre az E-vitamin piaca: míg korábban néhány nap alatt be lehetett szerezni a szükséges mennyiségeket, addig ma már akár három hónapos szállítási határidőkkel kell számolni. Hasonló jelenség figyelhető meg több aminosav esetében is.

A metionin és a lizin ára rövid idő alatt 20–30 százalékkal emelkedett, ami a szakértő szerint részben a piaci bizonytalanság és a pánikszerű beszerzések következménye.

Ha elhúzódik, nagy baj is lehet

A nagy ármozgások miatt a beszállítók sok esetben mennyiségi korlátozásokat is alkalmaznak, ami tovább növeli a piaci feszültséget. Ugyanakkor Kulik Zoltán hangsúlyozta: jelenleg még nincs közvetlen ellátási válság.

Amennyiben a jelenlegi konfliktusok elhúzódnak vagy tovább eszkalálódnak, az kétségkívül elsősorban az energiahordozók piacán okozhat problémát. Az üzemanyag-ellátás ugyanis kulcsszerepet játszik nemcsak a szállításban, hanem a teljes ipari és mezőgazdasági termelésben is. Egy esetleges energiaválság így közvetve a takarmányipar működését is jelentősen befolyásolhatná.

Kulik Zoltán ezért úgy látja: bár a piac jelenleg ideges és az árak erősen ingadoznak, az ellátás rövid távon biztosított. A legnagyobb kockázatot inkább az jelenti, ha a nemzetközi feszültségek tartóssá válnak, és az energiapiacokon is komolyabb zavarok alakulnak ki. Ebben az esetben a takarmányipar ellátási láncai is sérülékenyebbé válhatnak.

A globális élelmiszerkereskedelem is akadozik

A tengeri útvonalak bizonytalansága már most is látványosan megjelent a globális élelmiszerkereskedelemben.

Mintegy 400 ezer tonna indiai basmati rizs rekedt a kikötőkben és a tengeren, miután a térségben zajló katonai műveletek hatására a konténeres fuvardíjak több mint a duplájukra emelkedtek. India a világ legnagyobb prémium minőségű basmatirizs-exportőre, és szállítmányainak több mint fele közel-keleti piacokra kerül. A fő vásárlók között szerepel Szaúd-Arábia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek.

Ha ez az export ellehetetlenül, az az egész világon befolyásolja az árakat.

Nemcsak az olaj drágulhat

A konfliktus természetesen az olajpiacon is azonnali reakciókat váltott ki, ami közvetlenül befolyásolja a mezőgazdasági termelés költségeit. A dízel és az energia ára kulcsszerepet játszik a szántóföldi munkákban, a műtrágyagyártásban és a logisztikában egyaránt.

A probléma azonban jóval összetettebb: a harcok nemcsak az energiahordozók, hanem számos agrártermék és inputanyag szállítását is kockázatosabbá és drágábbá teszi.

A tengeri szállítás drágulása végső soron az egész ellátási láncban megjelenik. A műtrágyák, takarmányalapanyagok és egyéb mezőgazdasági inputok drágulása növeli a termelési költségeket, ami előbb-utóbb a terményárakban és az élelmiszerek fogyasztói áraiban is megjelenik.

Európában is érezhető lehet a hatás

Bár a konfliktus földrajzilag távol zajlik, a következményei Európában – így Magyarországon is – gyorsan érezhetővé válhatnak. A globális agrárpiacok rendkívül szorosan összekapcsolódnak: ha a műtrágyák, az energia vagy a tengeri szállítás költségei emelkednek, az közvetve minden termelési ágazatot érint.

Ez a folyamat végső soron a terményárak növekedését is előidézheti, ami az élelmiszerárakban is megjelenhet.

A piaci szereplők szerint ezért a legfontosabb kérdés most az, hogy mennyi ideig tart a konfliktus legintenzívebb szakasza. Ha a katonai műveletek hetekig vagy hónapokig fennmaradnak, a globális mezőgazdasági ellátási láncok zavarai egyre erősebben jelentkezhetnek a piacon.