Az elmúlt évtizedek gazdasági és piaci sokkjai – az uniós csatlakozástól kezdve a 2008-as válságon és a koronavírus-járványon át a közelmúlt energiapiaci kríziseiig – alapjaiban formálták át a hazai agráriumot. Ez idő alatt a magyar takarmányipar teljes kibocsátása a korábbi 9 millió tonnáról napjainkra 3,6–4 millió tonnára zsugorodott. Az ágazat egyik meghatározó, 45 éves múltra visszatekintő szereplője, a Vitafort azonban a szűkülő hazai piac ellenére is folyamatosan növelni tudta teljesítményét hangzott el a cég éves partnertalálkozóján. Kulik Zoltán, a Vitafort vezérigazgatója elmondta: tavaly 15 százalékkal nőtt az értékesítésük, a premix-eladások pedig 22 százalékkal emelkedtek, így 2025-ben már 2,2 millió tonna táp előállításához biztosítottak alapanyagot, miközben az új üzemük is maximális kapacitással működik.
Minden területen súlyos gondok vannak
A termelési volumen növekedése ellenére a jövedelmezőség fenntartása egyre komolyabb kihívást jelent. Európa, és különösen Közép-Kelet-Európa népességcsökkenésével szemben a globális takarmányipar – főként Ázsia, Dél-Amerika és Afrika növekedésének köszönhetően – tavaly mintegy 40 millió tonnával bővült. Ebben a környezetben a hazai vállalatok számára elengedhetetlen az export részarányának 20 százalék fölé emelése, valamint a nemzetközi tudástranszfer kiterjesztése. Kulik Zoltán kitért a hazai növénytermesztés nehéz helyzetére:
A növénytermesztés kilátásait eközben drasztikusan átírja a klímaváltozás. Bár az őszi búza és az árpa hektáronkénti termésátlaga az elmúlt négy évtizedben jelentősen növekedett – az utóbbi esetében csaknem a duplájára –, a kukorica termesztése folyamatos visszaesést mutat. A hazai vetésterület mára 700 ezer hektár alá csökkent, miközben a napraforgóé átlépte a 800 ezer hektárt.
Az aszályos időjárás miatt az Alföld jelentős részén a kukorica, a napraforgó, sőt sok helyen már a repce termesztése is veszteségessé vált, miközben az egykor hűvösebb éghajlatú régiókban ma már rekordterméseket takarítanak be.
Az állattenyésztés helyzete még ennél is aggasztóbb. Az elmúlt évtizedekben a hazai tejelőtehén-, sertés- és baromfiállomány a töredékére zsugorodott. A jelenlegi piaci környezetben a tej- és a sertéshús-termelés jövedelmezősége kritikus szintre süllyedt, mivel a felvásárlási árak messze elmaradnak az önköltségtől.
A tej literenkénti előállítása jelentős veszteséggel jár, és egy átlagos sertéstelepen is hízónként tízezer forintot meghaladó deficit keletkezik. Ezzel szemben kizárólag a brojlerszektor mutat szerényebb, de stabilabb nyereséget.
A helyzetet tovább súlyosbítják a geopolitikai konfliktusok okozta logisztikai nehézségek, amelyek miatt az olyan alapanyagok ára, mint az aminosavak, a vitaminok és a csomagolóanyagok, hónapok alatt 30–50 százalékkal ugrott meg.
Bár a bizonytalan gazdasági környezet, az állategészségügyi problémák és a folyamatos importnyomás óvatosságra inti a szereplőket, a szektor jövőjét a most elérhető források határozhatják meg. A mezőgazdaságban mintegy 200 milliárd, míg az élelmiszeriparban 2500 milliárd forintnyi fejlesztési forrás áll rendelkezésre. A következő 10–15 év sikerének kulcsa az lesz, hogy az ágazat szereplői a nehézségek ellenére is mernek-e élni ezekkel a történelmi jelentőségű beruházási lehetőségekkel.
Kilövik az összes vaddisznót az ASP-kitörés körzetében
Afrikai sertéspestis ütötte fel a fejét a magyarországi házisertés-állományban, amelyet a helyi vaddisznók terjesztettek el. A járvány megfékezése érdekében elrendelték a vadállomány radikális gyérítését a fertőzött területeken
- mondta el Búza László az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium élelmiszergazdaságért, -forgalmazásért és műveltségért felelős államtitkára az eseményen. A kieső exportpiacok miatt jelentős sertéshúsfelesleg alakult ki az országban, amelynek levezetéséhez a lakosság, a kereskedelmi szektor és a közétkeztetés összefogását kérik a következő hetekben.
A hadsereget is bevethetik, minden vaddisznót kilőnek ebben a térségben
Az államtitkár kifejtette: a piac hosszú ideig arra ösztönözte a magyar vásárlókat, hogy a legolcsóbb termékeket keressék. Az állandó árverseny miatt a minőség, a rövid ellátási láncok jelentősége, valamint a termelés mögött álló munka háttérbe szorult.
Most mégis azt várja el az ágazat a fogyasztóktól, hogy a hazai árukat részesítsék előnyben, miközben a többség egyáltalán nem ismeri a mezőgazdaság valóságát és hátterét.
A szemléletformáláshoz elengedhetetlen az élelmiszer-műveltség növelése, amelynek révén a vásárlók átláthatják az élelmiszer-előállítás folyamatát, a táplálkozás jelentőségét, valamint az ezeket befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezőket. Beszédes adat, hogy a felmérések szerint a magyar lakosság egészségügyi alapismeretei jelenleg egy hatodikos diák tudásszintjének felelnek meg, így vélhetően az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékozottság is hasonlóan hiányos. Búza László kijelentette: amíg a fogyasztók nem kapnak átfogó képet az agrárium működéséről, az állattenyésztés szerepéről és a hazai élelmiszerek valódi értékéről, addig nem várható el tőlük a tudatos, a hazai előállítókat támogató vásárlói döntés.
