A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében felbukkant kórokozó rendkívül agresszív, és nincs ellene gyógymód. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az elsőként megfertőződött állományban napok alatt tömeges elhullást okozott a vérzéses tünetekkel járó betegség - mondta el az államtitkár a Vitafort rendezvényén. Kijelentette:

A vírust nem a határon túli házisertések, hanem nagy valószínűséggel a helyi vaddisznó-populáció hurcolta be. A járvány megfékezése érdekében a fertőzött telep tíz kilométeres körzetében a teljes vaddisznó-állomány felszámolásáról döntöttek. A feladat végrehajtását elsősorban a vadásztársaságoktól várják, ám ha ők nem haladnak a megfelelő ütemben, a kormány a honvédség bevonásával is gondoskodik a radikális állománycsökkentésről. A cél egyértelmű, miszerint két hónapon belül fel kell számolni a járvány közvetlen következményeit, és meg kell állítani a vírus terjedését.

A betegség azonnali gazdasági nehézségeket okoz, mivel a legfontosabb Európán kívüli exportpiacok, köztük Dél-Korea, Vietnám és Szerbia elvesztése fenyegeti az ágazatot. Jelenleg is több ezer tonna, még a kitörés előtt feldolgozott vagy már úton lévő sertéshús sorsa bizonytalan. Ha ezeket a termékeket, valamint azt a heti kilencezer vágósertést, amelyet eredetileg exportra szántak, nem sikerül külföldön értékesíteni, akkor a hazai piacon kell helyet találni nekik.

Magyarország évente mintegy 400 ezer sertésnek megfelelő húsmennyiséget importál, miközben a vásárlók gyakran az olcsóbb, külföldi termékeket részesítik előnyben. A szakemberek szerint a kialakult helyzet két-nyolc héten belül rendezhető, ehhez azonban a hazai fogyasztók támogatására is szükség van.

Ha minden magyar állampolgár mindössze öt adaggal több hazai sertéshúst fogyaszt a következő nyolc hétben – kiszorítva ezzel a külföldi árut –, az már elegendő lenne a felhalmozódott belföldi többlet felszívásához.

Az államtitkár hozzátette: hatalmas tartalékok rejlenek a közétkeztetésben is, ahol jelenleg a felhasznált hús 60 százaléka külföldről származik. Mivel ezt az ellátórendszert közpénzből tartják fenn, indokolt lenne a magyar alapanyagok arányának növelése. Ugyanez igaz az olyan hagyományos magyar termékekre is, mint a gyulai vagy a csabai kolbász, amelyek gyártásánál sok esetben szintén import húsra támaszkodnak. A jelenlegi válság megfelelő kezelése nemcsak a sertéságazatot mentheti meg, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy a magyar vásárlók tudatos döntéseikkel támogassák a hazai termelőket ebben a kritikus időszakban.