Jorge Luis Tapia, Kuba miniszterelnök-helyettese az ENSZ Második Élelmezési Rendszerek Csúcstalálkozóján (UNFSS+4) 2025. július 28-án tartott beszédében félrevezető módon kizárólag az amerikai szankciókat hibáztatta a kubai mezőgazdasági és élelmezési válságért. A politikus figyelmen kívül hagyta a belső strukturális problémákat, a Kubai Kommunista Párt (PCC) által támogatott sikertelen gazdaságpolitikát és azt a beruházási mintát, amely a mezőgazdaság helyett a turizmust részesíti előnyben - írja helyzetértékelésében a Havana Times. Tapia beszédében kijelentette:

Ez a kegyetlen gazdasági háború [az USA részéről] nem teszi lehetővé számunkra egy olyan mezőgazdasági ágazat kialakítását, amely képes lenne kielégíteni lakosságunk minden élelmiszerigényét, mivel nem rendelkezünk az alapvető termelési inputokkal, mint például műtrágyákkal, növényvédő szerekkel, energiahordozókkal, gépekkel, mezőgazdasági eszközökkel és alkatrészekkel, valamint öntözőrendszerekkel.

Ez a megtévesztő narratíva, amely gyakori a hivatalos kubai diskurzusban és amelyet az állami média is visszhangoz, figyelmen kívül hagyja a belső okokat és torzítja a valóságot - áll a lap véleménycikkében. Az adatok azt mutatják, hogy Kuba élelmiszereket importál az Egyesült Államokból, miközben a havannai rezsim beruházásainak csak töredékét fordítja mezőgazdaságra. Ehhez járul hozzá a kormány által fenntartott központosított és korlátozó gazdasági modell, amely gátolja a nemzeti mezőgazdasági termelőket.

Pedro Monreal közgazdász bírálta Tapia kijelentéseit, és a közösségi médiában "politikai fantáziának" nevezte azokat. "Az utolsó dolog, amivel a kubai kormány dicsekedhet, az az, hogy képes az élelmiszerrendszereket bárminek a középpontjába helyezni" - írta.

A közgazdász szerint a kubai élelmezési bizonytalanság belső strukturális okokra vezethető vissza, például az állami tulajdonrendszerre, amely korlátozza egy hatékonyabb termelési modell fejlődését.

"A gépek és eszközök beszerzésének képtelensége különböző tényezőknek tudható be, beleértve az ország nemzetközi szakosodásának kudarcát és azt a beruházási mintát, amely a mezőgazdaságot háttérbe szorítja, miközben üres szállodákba fektet be" - mondta Monreal. A Food Monitor Program megjegyezte: "a kubai kormány manipulálta az élelmezésbiztonságról szóló diskurzust, miközben az élelmiszer a szigeten egyre inkább privatizálttá, dollarizálttá és államilag ellenőrzötté vált." A Cuba Siglo 21 agytröszt által közzétett tanulmány rámutat:

az élelmezési válság Kubában drámai szintet ért el, feltárva a politikai, gazdasági és termelési rendszer strukturális kudarcát.

A Világélelmezési Program (WFP) és az UNICEF adatai szerint "az ország most nemzetközi adományoktól függ az alapvető termékek minimális ellátásának biztosításához, miközben a fogyasztott élelmiszerek több mint 80%-át importálják, nagyrészt az Egyesült Államokból." A Független Gazdálkodók Szövetsége és a Latin-amerikai Vidéki Nők Szövetségének kubai tagozata 2020-ban "Vidék nélkül nincs ország" címmel javaslatot terjesztett elő, amelyben öt követelést fogalmaztak meg a sziget mezőgazdasági termelésének fejlesztésére. Ezeket a kubai állam figyelmen kívül hagyta.

A követelések között szerepel a jelenlegi központosított állami élelmiszer-felvásárlási rendszer megszüntetése, a szabadpiaci politikák bevezetése, a közvetlen nemzetközi kereskedelem engedélyezése, adómoratórium és a magántulajdon garantálása.

Miközben a hatóságok az embargót hibáztatják, a kubai termelők a kifizetések elmaradásáról, bürokratikus akadályokról és az alapvető ellátmányok hiányáról számolnak be. Egy cienfuegosi rizstermelő, aki névtelenséget kért a megtorlástól való félelmében, elmondta, hogy a kubai kormány

több mint tíz hónapja tartozik neki kifizetésekkel, miközben felszerelése egyre elavultabb és hibásabb, és hiány van üzemanyagból, alkatrészekből, gyomirtókból, gombaölő szerekből és rovarirtókból.

A rizs, amely alapvető élelmiszer a kubai étrendben, jelenleg az egyik legrosszabb termelési válságát éli át. 2024-ben Kuba alig tudott betakarítani körülbelül 80 000 tonnát, ami a nemzeti kereslet mindössze 11%-ának felel meg. Hat évvel ezelőtt ez a szám több mint háromszor magasabb volt.

Az amerikai szankciók ellenére bizonyos amerikai mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek közvetlen értékesítése Kubának engedélyezett.

Az Egyesült Államok-Kuba Kereskedelmi és Gazdasági Tanács szerint 2025 májusában az Egyesült Államokból Kubába irányuló mezőgazdasági termékek értékesítése elérte a 37 millió dollárt, ami a valaha regisztrált legmagasabb havi érték. Összességében január és május között az élelmiszer- és mezőgazdasági termékek exportja 205 millió dollárt tett ki, ami 16,6%-os növekedést jelent 2024 azonos időszakához képest.

2024-ben a kubai kormány 14-szer többet fektetett be a turizmusba - beleértve a szállodaépítést is -, mint a mezőgazdaságba - a teljes beruházás 37,4%-át szemben a 2,7%-kal -, annak ellenére, hogy a hivatalos diskurzus a mezőgazdasági termelést prioritásként emlegeti a lakosság élelmezésbiztonságának biztosítása érdekében.

Pedro Monreal közgazdász évek óta figyelmeztet a kormányzati kiadások torzított mintájára. Rámutatott, hogy "a kubai kormány fenntartja azt a ferde prioritást, amely állandósítja a turizmusra összpontosító krónikus beruházási torzulást". Monreal hangsúlyozta, hogy ez a tendencia még akkor is fennáll, ha a turisztikai ágazat már nem az a "hajtóerő", amelynek a hatóságok beállítják. 2024-ben a szállodák kihasználtsága 23%-ra csökkent, ami a 2023-ban regisztrált 25% alatt van, és tartós hanyatlást tükröz.

Bár az amerikai embargó hatással van a kubai gazdaságra, a mezőgazdasági és élelmezési válságnak mély belső okai vannak, amelyeket a hatóságok rendszeresen figyelmen kívül hagynak. Ha csak a külső szankciókat hibáztatjuk, az a valóság torzítása, és nem veszi figyelembe a Kubai Kommunista Párt rezsimjének valódi felelősségét a jelenlegi kubai válságért.