A stratégiai gondolkodás és a stratégia kialakításánál négy olyan szempontot határoztunk meg hosszú távon, amire a magyar mezőgazdaságnak fókuszálni kell. Ezek a versenyképesség, a fenntarthatóság, a tudásalapúság és a vidékfejlesztés

- kezdte előadását Gyuricza Csaba, a MATE Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, akivel együtt a stratégiai szemléletű tanulmányt Benedek Fülöp, Feldman Zsolt és Kapronczai István jegyzi. Gyuricza Csaba szerint a címben szereplő „fordulat” ugyan erős kifejezés, de kifejezi, hogy a szerzők meglátása szerint az agráriumban korábban jellemző irány nem tartható, azon erőteljesen változtatni kell az ágazat pályára állításához.

Mi azt az alcímet adtuk ennek az anyagnak, hogy Jövedelmezőségi krízisből az alkalmazkodó tudásalapú mezőgazdaság felé. Minden szónak jelentősége van, kifejezik azt, hogy milyen irányt szeretnénk meghatározni. A magyar agráriumnak pedig nemcsak stratégiára, hanem cselekvési tervre is szüksége van.

A világban is négy érvényes agrármodell figyelhető meg - folytatta a rektor.

Az egyik, sikeres agrármodell az alacsony hozzáadott értékkel nagy tömeget alacsony értékkel előállító. Erre épül például a román, az ukrán vagy a brazil mezőgazdaság. A másik véglet a tudásintenzív, nagy hozzáadott értéket előállító, szintén sikeres mezőgazdasági rendszer, mint például a holland vagy az izraeli, új-zélandi. Magyarország a kettő között van, mert nem tud versenyezni sem a volumenben, sem az árakban, ezt a stratégiai irodalom úgy hívja: senki földje

- mutatott rá Gyuricza Csaba, aki ezt a stratégiai vákumot a stratégia hiányára vezette vissza, minden más kedvezőtlen hatás ezt csak erősítette. A magyar mezőgazdaságot emiatt sokkal jobban sújtották a válságok, mert ez a fajta stratégiai hiány előteljes versenyhátrányt és jövedelmezőségi krízist okozott.

A rektor értékelése szerint a 70-es, 80-as években a magyar mezőgazdaság világszinten is az irigylésre méltó agrárgazdaságok között volt számontartva, de a rendszerváltás után nem tudtunk lépést tartani azokkal a változásokkal, amelyek az adottságainkkal összhangban kellettek volna, hogy legyenek. Miközben a világ mezőgazdasága 1990-es évektől kezdve termelési értéket, jövedelmezőséget tekintve majdnem kétszeresére tudott növekedni, Magyarországon ez 30 százalékkal csökkent reálértéken. A szarvasmarhaállomány 45 százalékkal csökkent a rendszerváltástól kezdve napjainkig, a sertésállomány 62 százalékkal, a tejfeldolgozás 42 százalékkal, a tojástermelés 40 százalékkal, és egy ágazat volt, a baromfi, amellyel nemzetközi szintén is lépést tudtunk tartani: nemcsak versenyképesség tekintetében, hanem fejlődni is tudtunk. S miközben Magyarországon az elmúlt 8-10 évben a mezőgazdaság inputanyag költsége 100 százalékkal növekedett, Európában ez a növekedés nem érte el a 60 százalékot. Ezzel természetesen nem volt összhangban a jövedelmezőség, a felvásárlási árak növekedése, ami a magyar mezőgazdaságot jövedelmezőségi krízisbe is hozta.

Egyebek közt elő kell segíteni a termőföld tulajdonának és használatának nagyobb arányú egybeesését, a talajok és vizek állapotának javítását és átütő erejű élelmiszeripari fejlesztésekre van szükség, amelyek a hazai hozzáadott értéket növelik. El kellene érni a belföldi eredetű élelmiszerek fogyasztásának 80 százalék körüli mértékét, aminél ma lényegesen alacsonyabb szinten vagyunk

- hívta fel a figyelmet Gyuricza Csaba. Véleménye szerint ugyanakkor ami pillanatnyilag a legfontosabb és talán a legnagyobb kihívást jelenti, az a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, amihez tudás kell és az együttműködések erősítése, klímaadaptációs programok indítása.

El kell dönteni azt is, és ez stratégiai döntés, hogy akarunk magyar vetőmagot, vagy nem akarunk. Ha nem akarunk magyar vetőmagot, mert jelenleg abba az irányba megyünk, hogy 5 éve van a magyar vetőmagnak a jelenlegi irány mellett, az is egy döntés. De ha akarunk, akkor ahhoz nagyon gyors cselekvésre van szükség.

A rektor által ismertetett javaslat szerint a különböző párhuzamos tevékenységet végző nemesítő házakat egy rendszerbe, cégbe kell terelni.

Ha ebben nem születik döntés a következő években, akkor az élelmiszer szuverenitásunk alapját, a hazai vetőmagot el fogjuk veszíteni.

Más ügy, hogy nagyon sok területen az országban, például a Homokhátságon, a Duna-Tisza közén, földhasználat, művelési ág váltásra is szükség lesz. Ehhez viszont nagyon komoly stratégiára is edukációra van szükség, amellett, hogy a vetésszerkezetet is alakítani kell. Elkerülhetetlen továbbá az agrár szakképzés és az agrár felsőoktatás sokkal szorosabb összekapcsolása is.

Meggyőződésünk, hogy külföldi vendégmunkások nélkül a magyar mezőgazdaság helyzete és a munkaerő problémái nem kezelhetők. Ez egy nagy vitatott kérdés.

Gyuricza Csaba szerint fel kell készülni 0,8-1,0 millió hektár termőföld csökkenésre is a következő időszakban, emellett a vetésszerkezet egyhangúságát is oldani kell.

A lehető legrosszabb vetésszerkezetet alkalmazzuk egész Európában, 85 százalékban öt növényre alapozunk. Ráadásul a kukorica kiesőben van, jelentős aránya át fog helyeződni a Dunántúlra és azt a területet nem fogjuk elérni, ami korábban volt.

Szükség van tehát más növényekre, de csak olyan növényeket tudunk termelni, amihez termékpályát, feldolgozást és értékesítést is igazítunk, mert önmagában a növény termelése nem tud versenyképes lenni, ehhez pedig elkerülhetetlen az állami szerepvállalás. A magyar gazdáknak is rá kell jönni arra, amit Dániában, Hollandiában tudnak, hogy a versenyképesség alapvetően nem a szántóföldön van, hanem a feldolgozó szektorban és a feldolgozóiparban. Ezek a legfontosabb kérdések a szántóföldi növénytermesztésben, amik nagyon fájdalmasak és igen komoly döntéseket fognak igényelni gazdáktól és az állami részéről egyaránt - tette hozzá a MATE rektora. Gyuricza Csaba emellett úgy véli, hogy az agrártámogatási Intézményrendszernek az agrártárcához, az agrárirányításhoz kapcsolódóan kell működni.

A hónap végén előállunk a mi anyagunkkal társadalmi egyeztetésre, ezzel párhuzamosan dolgozunk egy olyan helyzetértékelésen és jövőképen, ami még szintén nem stratégia, nehogy véletlenül azt keresse rajtunk valaki. Bár azt gondolom, teljesen evidens, hogy a fő csapásirányokban konszenzus van, de én keményebben fogalmazok: paradigmaváltásra van szükség, legalább 180 fokos fordulat kell

- mondta Zoltán Péter, az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium agrárstratégiáért felelős miniszteri biztosa, kamarai biztos. Mint fogalmazott, valóban a 25. órában vagyunk sok szempontból, az új agrárkormányzat számára tehát evidens volt a hogyan tovább.

Mi kicsit másképpen közelítettük meg a témát, az első lépés a felismerés volt, miszerint nem mi döntünk a saját sorsunkról. A klímaváltozás miatt olyan változás előtt állunk, hogy reagálnunk kell, mert másképp nem fog működni a rendszer.

Ide tartozik, hogy 15-20 évvel ezelőtt Magyarország az EU középmezőnyében volt és mára az utolsó között. Ami pedig még drámaibb, hogy az agrárium még ennél is egy kicsit rosszabbul áll. Több mint 19 ezer milliárd forintnyi támogatási befektetés után nem állunk jobban, mint álltunk 15 vagy 20 éve, sőt, elindultunk lefelé. Zoltán Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a lehetőségekkel az agrárágazatban sajnos nem tudtak élni elegen, sokan abba is hagyták.

Magyarán, versenyképtelennél váltunk, mi tehát nem azt a szót használnánk, hogy versenyképesség, inkább azt a kifejezést: ellenálló képesség. Mert most már oda jutottunk, hogy aki nem tud megfelelni a kívásoknak, az sajnos elvérzik. A támogatás nem lehet táptalaja annak, hogy a landlordok elviszik a pénzt. Mindezek olyan sarokpontok, amiket ki kell merni mondani. Ezért mondtam, hogy nem fordulat, hanem paradigma váltás szükséges. Az élelmiszergazdaság 9,5 millió ember élelmezéséről gondoskodik, tehát mindannyiunkat érint. Lesznek tehát stratégiai lépések, különböző törvényjavaslatok az év végéig terjedő időszakban. És elkezdtek dolgozni azon is, hogy milyen konkrét, részletes, horizontális és ágazati stratégiák legyenek

- tette hozzá Zoltán Péter.

Goda Pál, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) ügyvezető igazgatója szerint „rosszabb a kép”, mint az a helyzetértékelés, amelyről szó volt. Hozzászólásában rámutatott arra, hogy különböző termékpályák vannak, tehát nem magának az agráriumnak van és lesz egy modellje, hanem az egyes termékpályáknak vagy értékláncoknak van különböző pályájuk.

Szerintem voltak eddig is különböző stratégiai elképzelések. „Talán téves helyzetértékelést kapunk, amikor belülről vizsgáljuk az agráriumot, akkor hajlamosabb vagyunk túlértékelni az agráriumnak a szerepét a társadalmon vagy a gazdaságon belül. A támogatásokról azt gondoljuk, hogy ezen a belső körön belül próbáljuk feloldani velük a feszültségeket.

Az ügyvezető igazgató szerint Magyarország szerepét a piaci és a fogyasztói elvárásokat is figyelembe véve kell megtalálni. Goda Pál nem biztos abban, hogy a termelési, természeti adottságaink relatíve jók még.

Lehet, hogy pillanatnyilag még igen, de ha megnézzük az előrejelzéseket, lehetséges, hogy ezek a természeti adottságok már egy teljesen más típusú termesztési technológiára, és teljesen másra alapozott adottságok. És itt a kérdés az, hogy vajon megtaláljuk-e a megfelelő terápiát, mert diagnózisban nagyjából egyetértések vannak. Az még kérdéses, hogy a fordulat mekkora legyen, én sem tudom a választ rá

- mondta az AKI ügyvezető igazgatója. Példaként említette, hogy ha magas technológiai intenzitású mezőgazdaságot szeretnénk, „küzdős termékpályák” mentén, akkor az ágazat humánerő vonzó képességét valahogyan újra kell teremteni úgy, hogy tisztában vagyunk azzal: a munkaerő elvándorol. Az elképzelések között egy teljesen új típusú megközelítés azért megjelenik, az, hogy az ágazat tudásalapú legyen. Ez azt eredményezi, hogy nem az a humánerő lesz, aki korábban volt, hanem teljesen más típusú, felkészült és sokkal magasabb jövedelmet váró humánerő. Ez viszont már olyan termelési struktúrát jelent, aminek magasabb termelési értékkel kell rendelkeznie, hektárra vetítve, különben nem fogja kitermelni ennek a humánerőnek a költségeit. Sok kezdeményezés nehézsége az, hogy akár még képesek is lennének rövid ellátási láncot megszervezni, de aki a fogyasztói oldalon van, az nem tudja ezt megvenni - magyarázta az ügyvezető igazgató. A szakigazgatás informatikai rendszereinek tekintetében komoly fejlesztés szükséges. Amíg ezek az alapinfrastruktúrak nem készülnek el rendesen, addig hiába beszélünk AI-alapú megoldásokról és döntéstámogatásokról.

Addig azzal problémázunk, hogy Excel-fájlokban küldözgetjük át az adatokat. Amikor pedig már készen van az app, akkor kiderül, hogy nulla adatellenőrzés volt benne, illetve az adatbázisokban, és utána hónapokon keresztül csak adatokat javítunk.

Goda Pál szerint itt feladata van a kormányzatnak azzal, hogy az agráradatok rendben legyenek. Nagyon-nagyon széles körben már nem is csak agráradatokról beszélünk, hanem a meteorológiától kezdve a vízügyi számokon át, egészen a pénzügyi adatokig, mert ez egy komplex rendszer - mutatott rá az AKI ügyvezető igazgatója. Termelői oldalon pedig szerinte a nagy kérdés a következő: mit tudnék jobban termelni ahhoz, hogy alkalmazkodjak, és hogyan kellene termelnem, hogy utána valakinek eladjam?