A Franciaországban kitalált kártyák természetesen nem játékra való lapok, hanem a takarmányozással kapcsolatos leggyakoribb problémákat, testi tüneteket mutatják be, fotókkal illusztrálva. A 61 lapos pakli szarvasmarháknál, juhoknál és kecskéknél alkalmazható. A gazdának csak magával kell vinnie az istállóba vagy a mezőre, és egyszerű szemrevételezéssel máris rengeteget megtudhat a jószágai aktuális állapotáról.

A keresgélést megkönnyíti, hogy a kártyák eltérő színekkel kategorizáltak: a szőrzettel kapcsolatosak pirosak, a bőrre vonatkozóak narancssárgák, a trágya vizsgálatát segítők barnák, és így tovább. A gazda néhány percnyi időráfordítással módszeresen analizálhatja az állományát, anélkül, hogy közben az állatokat megzavarná tevékenységük közben. Ezt természetesen a legtöbben ma is megteszik, ám vannak olyan tünetek, amelyek felismerése és pontos diagnosztizálása nem túl könnyű feladat, így a laikusnak számító állattartók figyelme gyakran elsiklik felettük. Ilyenkor segítenek a kártyák.

Olyan, mintha egy új nyelvet tanulnék meg, az elején kicsit szokatlan, de gyorsan természetessé válik - emelte ki az egyik angol tehenészetben dolgozó Christine Gosling. A "kártyázás" fontos hozadéka éppen az, hogy a gazdák megtanulnak más szemmel nézni az állataikra, és sokkal jobban megértik a szükségleteiket. A kísérletben szintén részt vevő, 200 szarvasmarhával rendelkező Nick Freeth például arról számolt be, hogy már rövid idő alatt jelentős mértékben sikerült emelnie a tejhozamot. Emellett a költségei is csökkentek az ésszerűbb takarmány-felhasználás következtében, ráadásul a jószágai ránézésre is egészségesebbnek tűntek.

Az állatok tudatosabb megfigyelése gyorsan elvezetett oda, hogy változtattunk a takarmányozási szokásainkon - magyarázta Freeth. Egy alkalommal például észrevettem, hogy a marháink körme pirosabb a szokásosnál. Egyéb tünetek felderítésével, és a kártyák segítségével hamar rájöttem, hogy túl nagy az állatok energia-bevitele. Az előző nap ugyanis olyan területen legeltek, ahol sok herefélét ehettek, ami nem kifejezetten tett nekik jót - mutatott rá az angol gazda a "pakli" egyik gyakorlati hasznosulására.

A csoportokban tenyésztett kérődző állatok viselkedése akkor tekinthető normálisnak, ha valóban csordaként, nyájként viselkednek: egyszerre táplálkoznak, pihennek, kérődznek, ürítenek. A takarmányozás hibáiból eredő problémák szinte azonnal megbontják ezt a harmonikus egységet, és kulcsfontosságú, hogy a gazda minél hamarabb észrevegye, ha valami nem "stimmel" a jószágai körül. Bár a kártyahasználat elsőre akár kuruzslásnak is tűnhet, minden olyan eszközt meg kell becsülni, ami növeli az állatjólétet, egészséget, és ezáltal emeli a hozamot.