A Magyarországon rendkívül ritkán kóborló madár egy példányát először a napokban figyelték meg a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpáron, a Nagy-tavon. Ezt a madarat még aznap este felé látták kirepülni a tóról. Másnap feltehetően ugyanezt a példányt észlelték a tömörkényi Csaj-tavon, majd néhány nappal később Szeged közelében, a Fehér-tavon.

A borzas gödények nagyon régen költöttek is Magyarországon, ma már csak nagyon ritkán bukkannak fel, ezek a hatalmas - akár a három métert is meghaladó szárnyfesztávú - madarak. Legutoljára a Fehér-tavon 2015-ben észleltek egy példányt. A faj eltűnésének fő oka a vizes élőhelyek csökkenése. A borzas gödény Délkelet-Európában és Ázsiában, nagy kiterjedésű vizes élőhelyeken csoportokban fészkel. Fészkét nádból és más növényi anyagokból építi. Két-három tojását egy hónap alatt költi ki. Szinte kizárólag halakra vadászik, gyakran összefogva, a zsákmányt körbezárva, összeterelve. Tágulékony torokzacskójába nagyobb mennyiségű zsákmányt is össze tud gyűjteni.

Könnyedén, rövid siklásokkal, gyakran igen magasan röpül, miközben fejét válla közé húzza. Az európai állomány a telet Afrikában tölti, nagy részük a Nílus völgyében. A borzas gödény testhossza 160-180 centi, tömege 10-12 kilogramm. Alapszíne fehér, szárnyának végén fekete csíkkal. Nevét fejének és nyakának hátsó, borzas tollazatáról kapta.