A kutatók 152 tőkehal hallócsontjait (otolitok) vizsgálták, amelyeket 1996 és 2019 között fogtak a Bornholmi-medencében. Ezek a csontok - hasonlóan a fák évgyűrűihez - rögzítik az éves növekedést, így értékes biológiai időmérőként szolgálnak - írta a The Guardian.

Amikor következetesen a legnagyobb egyedeket távolítják el a populációból sok éven keresztül, a kisebb, gyorsabban érő halak evolúciós előnyhöz jutnak. Amit megfigyelünk, az az emberi tevékenység által vezérelt evolúció. Ez tudományosan lenyűgöző, de ökológiailag mélyen aggasztó.

- magyarázta Thorsten Reusch professzor, a kutatás vezető szerzője.

Az elemzés kimutatta, hogy a gyorsan és lassan növekvő halak között rendszeres különbségek vannak, és a nagy testméretért felelős génváltozatok idővel ritkábbá váltak, ami evolúciós nyomásra utal. 2019-ben egy érett tőkehal átlagos súlya (272 gramm) mindössze egyötöde volt az 1996-ban fogott érett tőkehal átlagos súlyának (1356 gramm).

A vonóhálós halászat méret-szelektív, a kötelező minimális hálóméreteket úgy tervezték, hogy védjék a kisebb egyedeket, és lehetővé tegyék a halak számára, hogy elérjék az ivarérettséget és ívjanak, mielőtt kifognák őket. Ez azonban nem szándékos következményként erős szelektív evolúciós nyomást gyakorolhatott a kisebb halak javára, amelyek nagyobb valószínűséggel menekülnek meg a hálóktól. A Science Advances folyóiratban közzétett eredmények magyarázatot adhatnak arra, hogy miért nem állt helyre a testméret azóta sem, hogy a keleti-balti tőkehal állományának összeomlása miatt 2019-ben teljes halászati tilalmat vezettek be, amely a mai napig érvényben van.