A 2026 első félévében végzett felmérés 78 ország összesen 10410 takarmánymintáján alapul, amelyekből közel 59200 elemzést végeztek el. A világviszonylatban leggyakrabban kimutatott mikotoxinok a fumonizinek, a B-trichotecének és a zearalenon voltak. A legmagasabb általános kockázati szintet 97%-kal Kelet-Ázsiában és ö2%-kal Dél-Ázsiában regisztrálták.

A 2025 első féléves adataihoz képest több régióban is jelentős elmozdulás történt. Európában a fumonizinek jelenléte 42%-ról 56%-ra, a B-trichotecéneké pedig 71%-ról 79%-ra emelkedett. A szubszaharai régióban a zearalenon előfordulási aránya 60%-ról 78%-ra, míg a fumonizineké 62%-ról 74%-ra nőtt. Ázsiában az okratoxin-A aránya 37%-ról 51%-ra ugrott, miközben a B-trichotecének előfordulása 49%-ról 36%-ra csökkent. Közép- és Dél-Amerikában az aflatoxin-szennyezettség 33%-ról 44%-ra emelkedett, Észak-Amerikában viszont a főbb mikotoxinok szintje lényegében változatlan maradt.

A társszennyezettség azért különösen aggasztó, mert a különböző mikotoxinok az állat szervezetében kölcsönhatásba léphetnek egymással, és együttesen súlyosabb károkat okozhatnak a bélrendszer egészségében, az immunfunkciókban, a májműködésben, a szaporodásbiológiai mutatókban és a termelési teljesítményben, mint egyetlen toxin önmagában - mutatott rá Ursula Hofstetter, a dsm-firmenich mikotoxin-kockázatkezelési vezetője. A szakember hozzátette,

bár a mikotoxin-szennyeződés nem mindig előzhető meg teljes mértékben, rendszeres vizsgálatokkal, megfelelő tárolási gyakorlattal, tudatos alapanyag-beszerzéssel és proaktív kockázatkezeléssel a kitettség jelentősen mérsékelhető a teljes takarmány-ellátási láncban.