A kutatók 2016 és 2024 között 65 749 vaddisznótetem vizsgálati adatait dolgozták fel; ezek közül 28 483 volt ASP-pozitív. Az elemzésben hét ország – Észtország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia és Szlovákia – szerepelt. A területeket 10×10 kilométeres négyzetekre osztották, majd azt vizsgálták, hogy az egyes területeken a megvizsgált tetemek mekkora része lett pozitív, illetve a megfigyelési időszakban milyen gyakran találtak pozitív tetemet.

Fontos, hogy ezek a mutatók nem az összes vaddisznó fertőzöttségét mérik. A pozitív tetemek aránya csak a megtalált és megvizsgált állatokra vonatkozik, a „fennmaradás” pedig azt jelenti, hogy egy adott területen milyen gyakran észleltek pozitív tetemet. Az eredményeket ezért a megfigyelés intenzitásával együtt kell értelmezni.

Megelőzni, felismerni, bejelenteni: így védekezhetünk az afrikai sertéspestis ellen

Továbbra is az afrikai sertéspestis az egyik legsúlyosabb állategészségügyi veszély hazánkban.

Mit mutattak a magyar adatok?

Az előfordulási elemzésben 243 magyarországi vizsgálati négyzet szerepelt: ezek 66%-ában találtak legalább egy pozitív esetet. A kutatók által vizsgált tényezők – például a vaddisznósűrűség, a hőmérséklet, a csapadék és az erdőborítottság – közül egyik sem adott egyértelmű magyarázatot arra, hogy a magyar cellák között hol volt magasabb a pozitív tetemek aránya. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a tényezők biztosan nem számítanak. A szerzők szerint az eredmény oka lehet a korlátozott adatmennyiség, más, a modellben nem szereplő területi különbség, vagy az is, hogy a vizsgált tényezők ténylegesen nem magyarázzák a mintázatot.

A fertőzés fennmaradását vizsgálva a kétéves adatsor 96 magyarországi, már fertőzött területi cellát tartalmazott. Ezekben a megfigyelt hónapok átlagosan 70%-ában találtak pozitív tetemet. Az ötéves elemzés 99 cellára terjedt ki: ebben az időablakban a pozitív hónapok aránya 38%-os volt.

A magyar kétéves fennmaradási modellben az éves maximumhőmérséklet emelkedése alacsonyabb pozitív hónap-aránnyal járt együtt. Az ötéves magyar elemzésben azonban ez nem jelent meg kiemelt, szignifikáns eredményként. Ezért nem lenne helyes azt állítani, hogy a melegebb időjárás bizonyítottan visszaszorítja az ASP-t Magyarországon: a kutatás egyetlen vizsgálati időablakban talált ilyen összefüggést a már fertőzött területek fennmaradásánál.

A sűrűség szerepe: a terjedésnél lehet igazán fontos

A több ország adatain végzett statisztikai elemzésben a becsült vaddisznósűrűség általában nem mutatott következetes kapcsolatot sem a pozitív tetemek arányával, sem a fertőzés helyi fennmaradásával. Ez elsőre meglepő lehet, de a kutatás egy másik része megmutatta, miért nem érdemes ebből arra következtetni, hogy a sűrűség lényegtelen. Az észak-olaszországi járvány 2022-2025 közötti terjedését modellező elemzésben a sűrűséget figyelembe vevő modellek sokkal jobban illeszkedtek az adatokhoz. A modell szerint a fertőzés főként a nagyobb vaddisznósűrűségű élőhelyeken és az ezeket összekötő „folyosókon” haladt tovább. A legkisebb sűrűségű területek becsült átviteli súlya a legnagyobb sűrűségűekének körülbelül 6%-a volt.

A különbség röviden: a sűrűség nem feltétlenül mondja meg, hogy egy már fertőzött területen mennyi ideig észlelhető a vírus, de segíthet előre jelezni, merre haladhat tovább a fertőzés. Ezért a kutatók szerint különösen a járványfront előtti, nagyobb sűrűségű élőhelyeken lehet fontos a célzott megfigyelés.

Belgiumban a védekezést a járvány szakaszához igazították

A járványkezelésre kiváló gyakorlati példát szolgáltatott Belgium, ahol 2018 szeptemberében mutatták ki a kórt a vaddisznókban. Bár a fertőzés valószínű, hogy emberi tényezőknek köszönhetően jutott be, mert a legközelebbi fertőzött terület több mint ezer kilométerre volt, a védekezésük azért volt példaértékű, mert az intézkedéseket azonnal a járvány aktuális szakaszához igazították. A fertőzés aktív fázisában a vadállomány zavarásának elkerülésére, a tetemek felkutatására és biztonságos eltávolítására, valamint a mozgás korlátozására összpontosítottak, amihez több mint 300 kilométernyi kerítést építettek a fertőzött zónában.

A járvány lecsengő szakaszában már a célzott kilövés és a csapdázás került előtérbe az állomány csökkentése érdekében. Ennek a strukturált védekezésnek köszönhetően a házisertés-állományokban egyáltalán nem volt ASP-kitörés, és a hatóságok 2020-ra sikeresen felszámolták a fertőzést. A belga eset egyik fontos tanulsága, hogy nem feltétlenül ugyanaz az intézkedés a megfelelő a járvány minden szakaszában. A fertőzés elején a vaddisznók szétszóródásának megelőzése és az elhullott állatok felderítése került előtérbe, míg a későbbi szakaszban a megmaradt állomány célzott csökkentése.

Mit jelent mindez Magyarországot illetően?

A kutatás nem ad kész receptet arra, hogy Magyarországon hol és milyen mértékű állománycsökkentést kell alkalmazni. Azt viszont alátámasztja, hogy a védekezésben érdemes külön kezelni a fertőzés helyi fennmaradását és a területi terjedését. A célzott tetemkeresés, a vizsgálatok és a helyi járványadatok követése mellett a vaddisznósűrűség és az élőhelyek kapcsolata is fontos lehet, különösen a még nem fertőzött területek határán.

A kutatás szerzőinek következtetése szerint az országonként eltérő járványhelyzet, megfigyelés és kezelés miatt a kockázatértékelést helyi adatokra kell építeni, nem egyetlen, mindenütt azonos szabályra.