MInt kiderült, az emlősök agyában van egy olyan neuron, ami csak a simogatásra reagál. Erre egy 2013-ban publikált tanulmányban mutatott rá egy kutatócsapat, akik kísérleti egerek segítségével eredtek a simogatás nyomába. Az emlősök agyában rengeteg neuron található, ezek pedig a különféle ingerek széles skálájára reagálnak. Ha egy állat bőrét megcsípjük, megböködjük, vagy megcsapkodjuk, akkor az agyában található neuronok nagy része érzékelni fogja ezt.

A kutatás során ugyanakkor kiderült, hogy az MRGPRB4+ nevű neuron csak a gyengéd simogatásra reagál, úgyhogy a tudósok előállítottak egy olyan vegyületet, ami ezt a neuront aktiválta. Azok az egerek, akik megkapták a vegyületet, kevésbé voltak stresszesek, ebből pedig egyenesen következett, hogy a simogatás egyszerre élvezetes és megnyugtató az állatok számára.

A kutatók ezt követően úgy modósították genetikailag az egereket, hogy a MRGPRB4+ neuronjaik világítsanak, amikor aktiválják őket, így pedig sikerült bizonyítani, hogy ezek a neuronok a bőrben található szőrtüszőkhöz kapcsolódnak. Mint kiderült, az idegvégződéseik viszonylag távol vannak egymástól, ami megmagyarázza, hogy miért csak a simogatás aktiválja őket. Hasonló neuronokkal egyébként az emberek is rendelkeznek a testük hajjal borított felületein.

Az viszont nem egyértelmű, hogy az evolúció során miért fejlesztették ki az emlősök a simogatás szeretetét. A tanulmány szerint valószínűleg az lehetett az oka, hogy így nagyobb kedvvel kurkásztak, ami higiéniás szempontból rendkívül fontos, emellett pedig a csoporton belüli bizalmat is növelte, amitől nőtt a túlélés esélye. A simogatást egyébként nemcsak kapni, hanem adni is jó: egy két évvel ezelőtti kutatás szerint egy kiadós kutyasimogatás után nemcsak a kutya lesz boldogabb, a tevékenység az emberben is felszabadítja a szeretethormonként ismert oxitocint.