Az Egyesült Államokban a háborús hősök emléknapjának (május 30.) hétvégéjén futják minden évben az indianapolisi 500 mérföldes autóversenyt. A drámai bukásokkal tarkított őrült száguldás végén a győztes egy üveg tejjel ünnepel. A furcsa tradíció hátterében egy szemfüles mezőgazdasági ágazat áll.

A tejkortyolás szokása 1936-ból ered, amikor az esélyesek közé sorolt, háromszoros Indy-győztes Louis Meyerről egy olyan fotó jelent meg, amelyen jóízűt húz egy írós üvegből. A tejipar rögtön rá is ugrott a váratlan marketinglehetőségre, és a következő két évtizedben mindig egy-egy üveg tejet nyomtak a diadalmaskodó pilóták kezébe.

1956-től már a hivatalos Indy-brand részévé vált a tejivás szokása, bár azért akadtak üdítő kivételek. 1993-ban például az első helyen végző Emerson Fittipaldi narancslével ünnepelt, de a kulisszák mögött állítólag ő is belekóstolt a fehér italba.

Indiana államban hivatalosan is kineveznek a verseny idejére két tejesembert, akiknek fontos kötelezettségeik adódnak a futam végén. Aki először tölti be a tisztséget, az a győztes csapat tulajdonosának és szerelőjének ad egy üveg tejet. Aki már a második esztendőben áll ezen a poszton, az pedig az első helyen befutó pilótának nyújthatja át az ünnepi italt. Két év leteltével aztán új tejesembert választanak a helyére.

Érdekesség, hogy a pilótáknak a verseny előtt meg kell adniuk, milyen tejjel kívánnak locsolkodni a dobogón. Az idei győztes Takuma Sato a 2 százalékos zsírtartalmút választotta, és ugyanilyet kért volna Fernando Alonso is, aki először ruccant át ebbe a sorozatba a Forma-1-ből.