A tavalyi termelési adatok pedig nem is olyan bonyolultak: 2000 tonna kolbász, 2000 tonna kenőmájas, 1500 tonna egyéb termék (párizsi, virsli, sonka, minden más). A teljes gyulai gyártókapacitás összességében nagyobb mint 8000 tonna. Kolbászból már teljes kihasználtsággal megy az üzem, májast azonban még tudna gyártani a vállalat. A számokból látszik tehát, hogy a cégnél tényleg két kimagasló fontosságú termék van - írja a Telex. Gyulán régóta ismert egy nagy terv. Az önkormányzati tulajdonban levő vállalatnak ma két telephelye van. A belvárosi Béke sugárúton készül a kolbász, míg a külvárosi Kétegyházi úton a májas. A kinti telephelyen még lenne hely, vagyis racionális lenne a "költözés", össze lehetne tolni a két gyárat egy helyszínre. Éppen ezért Gyula városa is azt tervezi, hogy bevon egy magánbefektetőt, aki akár 49 százalékos részesedést is szerezhet, és a tőkeemelés segíthetne a milliárdos, de hosszabb távon megtérülő projekt finanszírozásában.

Gyulán egyébként ugyanannyi kolbász és ugyanannyi májas készül, ez a volumenben is igaz, de a pénzben kifejezett érték más arányokat mutat. Ennek az az oka, hogy a hosszú, 3-4 hetes termelési idővel, részben manuális munkafolyamatokkal készülő kolbászhoz több alapanyag kell, valamint a gyártás során veszít is a súlyából, amikor elhagyja az érlelés során a nedvesség. És az sem véletlen, hogy földrajzi védettséggel bír, hiszen kell hozzá egy olyan egyedi mikroklíma, ami nélkül nem is lehetne előállítani máshol ezt a terméket. A májas esetében viszont teljesen más a helyzet, hiszen mindössze két napot vesz igénybe a gyártás, szinte teljesen ipari előállítású, emellett kevesebb tradícióval és alacsonyabb belépési küszöbbel is rekonstruálható. 

Hasított ez a magyar húsipari cég tavaly: 8,3 milliárd forintos bevétellel zártak

A vártnál jobban teljesített a Gyulahús Kft.

- írja a lap.