A kutatók évtizedek addiktológiai, táplálkozástudományi és járványügyi eredményeit összegezve öt kulcsterületen mutattak ki jelentős átfedést a cigaretta és az ultrafeldolgozott élelmiszerek között.

Ide tartozik az adagolás optimalizálása, a felszívódás sebessége, az érzékszervi élmény tudatos tervezése, a termékek mindenütt jelenvalósága, valamint az úgynevezett "egészségmosás", vagyis a megtévesztő egészségügyi állítások alkalmazása.

A párhuzamok meglehetősen egyértelműek. Ahogyan a cigarettát a nikotin lehető leggyorsabb bejuttatására optimalizálják, úgy az ultrafeldolgozott élelmiszereket is a gyors emésztésre és felszívódásra tervezik. Ezek gyakorlatilag rostmentesek, így a szervezet gyorsabban dolgozza fel a cukrot és a zsírt. A tanulmány szerint a finomított szénhidrátok a bolygóidegen keresztül váltanak ki dopaminfelszabadulást, míg a zsírok a bélrendszeri lipidérzékelésen át hatnak.

A kettő kombinációja – amely a természetben szinte nem létezik – a modern táplálkozás egyik legerősebb jutalomingere.

Az érzékszervi tervezés is kulcsszerepet játszik: az ultrafeldolgozott élelmiszerek intenzív, de gyorsan elhalványuló ízeket és a szájban olvadó állagot kínálnak. Ezek újabb és újabb dopaminlöketet adnak, szinte lehetetlenné téve, hogy egyetlen falatnál megálljunk.

Mindehhez járul a termékek folyamatos elérhetősége és az olyan marketingállítások, mint a "csökkentett zsírtartalmú" vagy "cukormentes" – hasonlóan a cigaretták egykori "light" jelöléséhez.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy nem minden ultrafeldolgozott élelmiszer egyformán kockázatos: a feldolgozottság mértéke és az összetevők nagymértékben befolyásolják a veszélyességet. A minimálisan feldolgozott élelmiszerek – amelyek csupán szárítást, darálást, pasztőrözést vagy fagyasztást igényelnek – lényegesen kisebb kockázatot hordoznak. A kutatók elismerik azt is, hogy az élelmiszer és a dohány nem azonos kategória, hiszen az előbbi létszükséglet.

Érvelésük szerint azonban bizonyos ultrafeldolgozott termékek inkább iparilag optimalizált fogyasztási cikkként működnek, semmint valódi élelmiszerként.

A tanulmány konkrét szakpolitikai lépéseket javasol, többek között a megtévesztő egészségügyi állítások elleni jogi fellépést, az ultrafeldolgozott élelmiszerek reklámozásának korlátozását és a tápanyagszegény termékek megadóztatását. Szorgalmazzák továbbá ezen termékek drasztikus visszaszorítását az iskolai és kórházi étkeztetésben, valamint az egyértelműbb címkézést. A kutatók szerint az ipar önkéntes változtatásai nem lesznek elegendők.

Olyan szabályozásra van szükség, amely ugyanolyan komolyan kezeli az ultrafeldolgozott élelmiszereket, mint amilyen szigorúan a közegészségügyi politika egykor a dohánytermékekre reagált.