Már azt is ellenőrzik, van-e glifozát a magyar ivóvízben

agrarszektor.hu
Legyen szó ivóvízről, természetes vagy fürdővizekről, évről évre egyre szigorúbb a vizsgálandó paraméterek listája. A laboratóriumokban a növényvédő szerektől a baktériumokon át egészen a mikroműanyagig, számtalan tényezőt vizsgálnak, kérdés azonban, hogy mégis mit vizsgálnak a szakemberek és hol, illetve kell-e tartanunk a glifozáttól és a hormonoktól?

Májusban két új agráreseménnyel várjuk az agrárszakma képviselőit: jön az AgroFood és AgroFuture 2024!

Kistermelőknek, őstermekőknek és fiatal gazdáknak 50% kedvezményt biztosítunk!

NAK szaktanácsadók és kamarai tagok pedig 35% kedvezményben részesülhetnek!

Ma már senki nem vitatja azt a tényt, hogy a természetes és az ivóvizeink megóvása, valamint rendszeres vizsgálata az emberiség jövője szempontjából az egyik legfontosabb prioritás, és ezt a feladatot a hatóságok Magyarországon is rendkívül komolyan veszik, akkreditált méréseikkel pedig a különböző vizsgálólabortóriumok is kiveszik a részüket. Évről évre szigorítják a vizsgálandó paraméterek listáját, így kerülhetett be például az ivóvízben ellenőrizendő vegyületek körébe az évek óta sok vitát kiváltó gyomirtó szer, a glifozát is - írja a laboratorium.hu

Miket vizsgálnak a kutakban?

Ivóvizek esetén érzékszervi követelmény a színtelen, szagtalan, kellemes ízű, üdítő hatású folyadék. A vizek érzékszervi tulajdonságainak vizsgálata egyszerű "ránézéssel", ízleléssel, szaglással is eldönthető (a magnéziumsók keserű, a nitrátsók édes, a kloridok sós, a vas sók pedig fémes ízű vizet eredményeznek). Természetesen ahhoz, hogy a víz emberi fogyasztásra alkalmas-e (nem mérgező, nem fertőző) további mikrobiológiai és műszeres vizsgálatokra van szükség.

A baktériumok jelentős csoportja önmagukban általában nem okoz súlyos betegséget, de bizonyos mikroorganizmusok jelenléte azt jelzi, hogy más, például ürülékből származó, komoly fertőzést, betegséget okozó kórokozók is jelen lehetnek a vízben. Ilyen például az Escherichia coli baktérium is, amely önmagában is lehet kórokozó, általában azonban a mellette megjelenő, a szennyvizekre jellemző, nehezen detektálható vírusok jelentenek nagyobb veszélyt. Ha a vízben kólibaktériumok mutathatóak ki, az azt jelzi, hogy a víz a közelmúltban fekáliával szennyeződött.

A nitrogén számos vegyület maghatározó eleme: az ammóniumion mezőgazdasági és ipari folyamatokból származó szerves szennyeződések jelenlétére utal. A nitritek a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességét csökkentik, ezzel a melegvérűek szervezetében oxigénhiányt okoznak, ezért toxikusak. A nitrátok megjelenése a vízben pedig egy régebben lezajlott szerves szennyezésre utal. A magas nitráttartalom a csecsemőknél methemoglobinémiát, más néven "kékkórt" okozhat. A keménységet adó kalcium- és magnéziumvegyületek az emberi szervezet számára fontos anyagok. Az erősen kemény víz ugyanakkor a vízvezetékekben, háztartási eszközökben a kialakuló vízkőkiválások miatt okozhat károsodást, az egészségre viszont nem káros. A kloridok élettani jelentőségű anionok, általában nem károsak az egészségre. Magasabb koncentrációban az ivóvíz sós íze okozhat panaszt. Nagy mennyiségben a korróziós folyamatokat elősegíti, ezért fémes íz is tapasztalható.

A vízben lévő szerves anyagok könnyen hozzáférhető tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára. Ezáltal a mikrobiális szaporodást segítik elő az ivóvízhálózatban, ennek következményeképpen pedig íz- és szag-elváltozásokat okozhatnak. A szerves anyagok a maradék fertőtlenítőszerrel (klórral) reakcióba lépve annak koncentrációját csökkentik, és káros klórozott szerves vegyületek képződését is okozhatják. A nagy szerves anyag tartalmú víz a vas és a mangán oxidációját hátráltatja, eltávolítását is nehezíti.

A vas és a mangán megjelenése a vízben szorosan összefügg egymással, nem véletlen, hogy a következő két, egymást követő pont ennek a két elemnek a vizsgálatát írja elő. E fémionok nem károsak az egészségre, de nehezítik a víz felhasználását, sárgás elszíneződést, zavarosodást okoznak. A vízhálózatban kicsapódó vas- és mangánvegyületek az ún. másodlagos vízminőség romlásban jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok megtelepedését teszik lehetővé.

Növényvédő szerek, köztük a sok vitát kiváltott glifozát

Az agráriumban világszerte felhasznált több száz növényvédő szert már évtizedek óta mérik az ivóvízben, és a mikrobiológiai, illetve kémiai vizsgálatokhoz hasonlóan ezekre a molekulákra is szigorú határértékeket jelölnek ki. Számos más növényvédő szer mellett az idén januártól a glifozátot is vizsgálni kell az ivóvízben. A glifozát - különösen a genetikailag módosított növények esetében - a mai napig rendkívül elterjedt gyomirtó szer, és sajnos az emberre sem veszélytelen: többek között a központi idegrendszer genetikai elváltozásait, a koponyát formáló sejtek pusztulását, az ízületek porcainak deformálódását, illetve születési rendellenességeket okozhat. A vizsgálólaboratóriumok tapasztalata megnyugtató, eszerint a növényvédő szerek csak nagyon kis mennyiségben mutathatók ki, és ez az érték messze a határérték alatt van.

Mérik a mikroműanyagot is

A környezetbe kikerült és a környezeti elemekben található, 5 mm átmérőnél kisebb méretű műanyag részecskéket mikroműanyagoknak nevezik. A Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként 50 részecskét. Nemrég vizsgálták a Duna és mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezését is, és a vizsgálat megerősítette, hogy a mikroműanyag a magyar folyókban is jelen van, általában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol volt kimutatható.

Mi a helyzet a hormonokkal?

A gyógyszermaradványokkal kapcsolatos hiedelmek és pánik elkerülése végett a laboratóriumi szakemberek rendszerint azt szokták kiemelni, nulla határérték nem létezik! Az alsó méréshatár az analitikai technika fejlődésével ugyan folyamatosan egyre lejjebb szorítható, azonban a nullát sohasem éri el, mert nulla értéket nem lehet mérni, még akkor sem, hogyha egyre kisebb lépésekben - elméletileg - a végtelenségig közelíthetünk hozzá. A kimutathatósági határon lévő - vagyis egy 5 ng/l hormontartalmú - gyógyszert tartalmazó vízből a becslések szerint több ezer köbmétert kell meginni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetbe. Ez napi három liter "hormonos" víz fogyasztása esetén évente jelent egy köbmétert, ezer évig kellene tehát élni, ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe.

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Még a legjobb áron!
AgroFood 2024
Még a legjobb áron!
Agrárium 2024
50% kedvezmény kistermelőknek, őstermelőknek és fiatal gazdáknak!
EZT OLVASTAD MÁR?
Agrárszektor  |  2024. március 29. 06:03