Az első előadó, Dr. Birkás Márta, a Szent István Egyetem tanára a növénytermesztés, földművelés, földhasználat előttünk álló feladatairól ejtett szót. A klímakárok mezőgazdaságra gyakorolt hatásairól manapság mindenki beszél, hiszen a rengeteg csapadék, gyakori esőzés, jégverés, másutt a különös szárazság, esetleg árvizek vitték el a termés nagy részét.

Amit a gazdák nem tudnak maguk megoldani, azt térségi, illetve országos szinteken kell kezelni - véli Dr. Birkás - aki megemlített itt a kárfelmérés feladatától kezdve a kárenyhítésig több kezelendő feladatot. A klímakár-csökkentésen belül kiemelt szerepet kell, hogy kapjon - különösen most, a belvizes időszak miatt - a felszínvédelem, és a talajszerkezet kímélése. Ennek megfelelően a Szent István Egyetemen nagy hangsúlyt fektetnek a talajállapot javítás oktatására.

A növénytermesztés mellett az éghajlatváltozás állattenyésztésre gyakorolt hatásáról is szó esett. Horváth Levente, a BCE kutatócsoport-vezetője ennek kapcsán elmondta, hogy a felmelegedés hatására egyre több kórokozó és kártevő jelenik meg, de önmagában a hőség is kedvezőtlenül hat a szarvasmarhatartásra. Kutatások szerint hőstressz hatására csökken az állatok ellenálló képessége, a termelés és a szaporodási rátájuk is.

Szóba került a felmelegedés kapcsán a víz stratégiai helyzetéről is. Dr. Ligetvári Ferenc, a SZIE tanára a vízgazdálkodás-politika kidolgozását sürgette, amely - mint elmondta - 1984 óra nincs itthon.

Az agráriumnak ugyanis vízhiányos állapothoz kell alkalmazkodnia, vagyis a nemzeti stratégiának vízre alapozott stratégiának kell lenni - mondta Dr. Ligetvári. Követendő példaként említette Stockholm városát, ahol a szennyvízből biogázt, műtrágyát állítanak elő, de még hűtésre/fűtésre is hasznosítják.

Az egyetlen nem egyetemi kutató a blokkban Simonyi Gyula, a BOCS alapítvány elnöke volt, aki egészen más megközelítésben kezelte a témát, elsősorban mikro szinten keresve a megoldást, nevezetesen a családtervezés szintjén. Mint elmondta, a népesség robbanásszerű növekedése következtében 2050-re negyedannyi termőterület jut fejenként, mint 1950-ben. Ilyen formán a családtervezésnek, a demográfiai probléma kezelésének különös jelentősége van.

Simonyi szerint a családtervezés 4-20-szor költséghatékonyabba lehet a klímavédelem terén, mint bármely más zöld technológia.