Az Európai Központi Bank (EKB) jelentése szerint az élelmiszer-infláció példátlanul makacs és tartós jelenség az Unióban. Míg korábban a kiskereskedelmi árak emelkedése alig keltett figyelmet, ma már a lakosság és a döntéshozók egyaránt érzékelik a hatását. Az árak olyan hosszú ideje emelkednek, hogy ez már érdemben befolyásolja az eurozóna általános inflációs mutatóit, árstabilitását és kamatszintjait.

Az EKB elsődleges feladata az euróövezetben az árstabilitás fenntartása, amit alacsony és kiszámítható inflációval igyekszik biztosítani. Bár a bank hagyományosan az összesített árindexekre koncentrál, az élelmiszerárak alakulását most különös figyelemmel kíséri, három okból kifolyólag.

Az első szempont, hogy az élelmiszerárak és az általános árszínvonal közötti különbség az elmúlt évtizedekben sosem volt ilyen jelentős és tartós. Az euró bevezetése óta tartó folyamat, hogy a táplálkozással összefüggésbe hozható termékek ára valamivel gyorsabban emelkedett, mint más kategóriáké, de a 2022 óta kialakult különbség már kiugróan nagynak számít. A húsfélék ára több mint 30%-kal haladja meg a 2019 végi szintet, a vaj 50%-kal drágult, míg a kávé, olívaolaj, kakaó és csokoládé még ennél is nagyobb mértékben emelkedett.

Mivel az élelmiszerek napi szinten jelen vannak a fogyasztók életében, az árak változása közvetlenül befolyásolja az inflációval kapcsolatos lakossági érzékelést és várakozásokat. Ez a percepció pedig visszahat a fogyasztói magatartásra, ami kulcsfontosságú az EKB számára az árstabilitás megőrzésében. A tartósan magas bolti árak miatt az élelmiszer-infláció mára a monetáris politika szempontjából is relevánssá vált.

A második ok, amiért az EKB kiemelten kezeli az élelmiszerárak alakulását, az alacsony jövedelmű háztartások fokozott sérülékenysége. Ezek a családok a magasabb inflációt közvetlenebbül érzékelik, ami arra kényszeríti őket, hogy más kiadásaikon spóroljanak. Ez a helyzet felerősítheti a bérköveteléseket, és így másodlagos inflációs hatásokat generálhat, tovább növelve az árszínvonalat.

A harmadik tényező, hogy az élelmiszerárak alakulása hosszabb távú gazdasági folyamatokra is rávilágít. Az infláció mértéke országonként eltérő, ami részben az eltérő nyersanyagár-kitettségből, munkaerő-költségekből és energiaárakból fakad. Az eurózónában 2019 vége óta Cipruson 20%-os, míg Észtországban 57%-os áremelkedés volt tapasztalható. A balti államok különösen érzékenyen reagáltak az ukrajnai háború nyomán kialakult energia- és nyersanyagpiaci sokkra.

Az EKB szerint az élelmiszerárakat nem csupán rövid távú zavarok formálják, hanem mélyebb, strukturális tényezők is. A mezőgazdasági termelékenység növekedése elmarad más ágazatokétól, miközben a feltörekvő gazdaságokban az emelkedő jövedelmek fokozzák a keresletet, ezáltal nyomást gyakorolva az árakra. A klímaváltozás pedig egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményeket idéz elő, amelyek súlyosan megzavarhatják az élelmiszerellátási láncokat.

Mindezek a tényezők együttesen kiemelt jelentőséggel bírnak az EKB jelenlegi elemzéseiben, és rávilágítanak arra, hogy az élelmiszerárak alakulását ma már elengedhetetlen szoros figyelemmel kísérni. Még a mindennapi termékek, mint például a készételek is közvetetten hatással lehetnek az európai monetáris politikára és a lakossági hitelkamatokra.