A Babeş–Bolyai Tudományegyetem geológus szakértője a Transtelex megkeresésére elmondta, hogy jelenleg kevés konkrét adat áll rendelkezésre a helyzet pontos értékeléséhez. A szakember szerint a prefektus keddi nyilatkozata - miszerint "elvesztettük a csatát a természettel" - jól tükrözi a helyzet súlyosságát.

A geológus szerint a bányavállalatnak rendelkeznie kell olyan alapvető adatokkal, mint a bányajáratok össztérfogata és a beömlött víz mennyisége, amelyekből kiszámítható lenne, mikor telik meg teljesen a bánya. Ha nem sikerül megállítani a víz beáramlását, az addig fog folytatódni, amíg a víz el nem éri a legalacsonyabb kifolyási pontot. Közben a víz folyamatosan oldja a sót, amíg el nem éri a 26%-os telítettséget - számolt be a Transtelex.

A nagy ismeretlen az, hogy nem lehet megmondani, milyen irányba old ki a víz. Azt el lehet mondani, hogy az agyagosabb részeken kevésbé oldja, míg a tiszta sókristályokat inkább oldja. Emellett, ahol jobban áramlik a víz, ott valószínűleg jobban kioldja a sót

– magyarázta a szakember.

Silye szerint amíg a víz beáramlását nem sikerül megállítani, nehéz bármilyen prognózist adni. Ha megállítják a vízbetörést, de nem szivattyúzzák ki azonnal a vizet, az telítetté válik sóval, és egy idő után már nem old ki több sót - hasonlóan a tordai sóbánya fenekén található tóhoz. Ez azonban később stabilitási problémákat okozhat, ha egyes részek jobban kioldódnak.

Tényleg nagyon próbálom bizakodóan nézni a helyzetet, de sajnos nincsenek jó előképek arra, hogy mi történik egy sóbányával, amikor víz tör be. Inkább megelőzni lehet a problémát

– fogalmazott a geológus.

A szakértő két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az optimista verzió szerint gyorsan megállítják a víz beáramlását, és a bánya nem telik fel teljesen. Még ebben az esetben is kockázatos lesz felmérni, hogy hol és mennyi sót oldott ki a beömlő patakvíz. Geofizikai módszerekkel vizsgálhatják majd a sórétegek vastagságát és az esetlegesen kialakult üregeket.

Silye felhívta a figyelmet arra, hogy nem véletlen, hogy jelenleg nem dolgoznak munkagépek a felszínen, mivel komoly balesetveszélyt jelentene a víznyelő eltömítésének kísérlete. Az optimista forgatókönyv szerint, ha a falak nem gyengülnek meg jelentősen, és sikerül eltömíteni a víznyelőt, akkor a bánya sorsa elsősorban pénzkérdéssé válik - a víz kiszivattyúzása és a bánya helyreállítása jelentős költségekkel járna. A pesszimista forgatókönyv egyszerűbb: megszűnik a bányászat.

Vannak előképek a sóbányászat történetében. Például Széken előfordult, hogy a víz betörése után kimerték azt, aztán folytatták a bányászatot, mert mi mást tehettek volna. Ugyanakkor nagyon sok olyan sóbánya volt, ahol abbamaradt a sóbányászat egy jelentős vízbetörés után. Legfeljebb turisztikai célokra használták

– magyarázta a szakember.

A geológus szerint a bányászat esetleges megszűnésén túl felmerül a kérdés, hogy a vízbetörés mennyire veszélyezteti a felszínt és az ott található épületeket. Feltételezése szerint, ha ilyen veszély fennállna, a katasztrófavédelem már intézkedett volna.

Silye hangsúlyozta, hogy egy sóbánya számára nincs nagyobb kockázat, mint ha fölötte patak folyik. Már a 18. századi osztrák katonai felmérések is jelezték, hogy a Korond-patak a Sószoroson folyt keresztül, ahol most is jelentkezik a probléma. A szakértő szerint kérdéses, hogy a bányavállalat szakemberei milyen kockázatot tulajdonítottak a problémának, illetve milyen technológiai és pénzügyi lehetőségeik voltak a megelőzésre.

Az látszik, hogy előregondolkodás valószínűleg volt, de tényleges tettek, ahogy az kellett volna, mintha már nem lettek volna

– összegezte a helyzetet.