Savory módszere a természetes ökoszisztémák működésének megfigyelésén alapul. A vadon élő növényevők mozgásmintázata, a talajra gyakorolt taposásuk és a trágyázásuk együttesen regeneráló hatással bír a talajra és a növényzetre. A természetben a nagy csordák ritkán maradnak sokáig egy helyen: gyorsan továbbvonulnak, így a legelés, a taposás és a tápanyag-visszajuttatás egyenletesebben oszlik el. A mesterségesen kialakított legelőkön ezzel szemben gyakran alakul ki túllegeltetés vagy alulegeltetés, amely hosszú távon az ökoszisztéma károsodásához vezet. A holisztikus menedzsment célja ennek a természetes dinamizmusnak az utánzása: időben szabályozott, kontrollált legeltetési rendszerek segítségével biztosítani a gyep és a talaj folyamatos megújulását.

A holisztikus menedzsment többet jelent a legeltetés szabályozásánál

Bár a középpontban a fenntartható legeltetés megtervezése áll, a holisztikus menedzsment valójában egy komplex gazdálkodási keretrendszer. A gazdálkodó nemcsak a természeti erőforrásokkal bánik tudatosabban, hanem pénzügyi és közösségi szempontból is átlátja és tervezi működését. A módszer így ökológiai alapokra helyezett vállalkozásmenedzsmentnek tekinthető, amelynek célja a hosszú távon fenntartható és jövedelmező gazdálkodás - írja a Regeneratív legeltetési módszerek és azok alkalmazhatósága című kiadvány.

Savory négy alapelvre építette fel módszerét, amelyek megértése kulcsfontosságú a gyakorlati alkalmazás szempontjából. A holisztikus szemlélet lényege, hogy a természet nem különálló részek összessége, hanem egyetlen, egymással szoros kölcsönhatásban álló rendszer. Minden beavatkozás kihat a teljes ökoszisztémára, ezért a gazdálkodói döntéseket is ebben az összefüggésben kell meghozni. Ha a figyelem kizárólag a hozamokra vagy a rövid távú gazdasági eredményekre irányul, az hosszabb távon fenntarthatatlan. A cél, hogy a gazdálkodás minden elemét a kapcsolódások figyelembevételével tervezzük meg. Nem minden táj reagál egyformán a gazdálkodói beavatkozásokra. Ami az egyik ökoszisztémában előnyös, az egy másikban káros lehet. Savory kiemeli, hogy a száraz, félszáraz területek különösen érzékenyek a rosszul megválasztott legeltetési gyakorlatokra, mivel itt a növényzet és a talaj regenerációs képessége gyengébb.

Ezért elengedhetetlen, hogy a gazdálkodó alaposan ismerje a helyi környezeti adottságokat, és ezekhez igazítsa a gazdálkodási rendszert. A szakember felismerte, hogy a növényevők kulcsszerepet játszanak a száraz és félszáraz területek termékenységének fenntartásában. A taposás fellazítja a talajt, a trágya és a vizelet tápanyagokat juttat vissza a rendszerbe, a legelés pedig ösztönzi a növényzetet a megújulásra.

Az állatok hiánya - vagy éppen helytelen tartásuk - a talaj termőképességének romlásához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A holisztikus legeltetés ezért nem az állatállomány csökkentését, hanem annak tudatos és időben szabályozott mozgatását hangsúlyozza. A negyedik alappillér az idő fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem csupán az számít, hogy mennyi állat legel egy területen, hanem az is, hogy milyen hosszú ideig tartózkodnak ott. A rövid ideig, de intenzíven legeltetett terület képes gyorsabban regenerálódni, míg a tartós jelenlét túllegeltetéshez vezet. Ugyanilyen fontos a pihentetési idő is: ha a terület nem kap elegendő regenerációs időt, a növényzet gyengül, a talaj pedig sérülékennyé válik. A sikeres holisztikus gazdálkodás ezért mindig pontosan ütemezett.

Ökológiai alapú vállalkozásmenedzsment

A holisztikus menedzsment nem csupán a talaj és a növényzet egészségének helyreállítását célozza. A módszer része a gazdasági tervezés is: a gazdálkodónak meg kell tanulnia előre felmérni, milyen bevételekkel és kiadásokkal számolhat, hogyan tudja biztosítani a hosszú távú nyereségességet. Ezáltal a természet megóvása és a gazdasági fenntarthatóság nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő célokként jelennek meg.

A szemlélet lényege, hogy a gazdálkodás során ne csak rövid távú eredményekben gondolkodjunk, hanem hosszú távon megőrizhető természeti tőkében is. Az egészséges talaj, a gazdag biodiverzitás és a kiegyensúlyozott ökoszisztéma nem csupán környezeti, hanem gazdasági erőforrás is.

A holisztikus menedzsment olyan gazdálkodási rendszer, amely az ökoszisztémák természetes működését állítja a középpontba. Allan Savory felismerései nyomán ma már világszerte alkalmazzák a módszert, különösen ott, ahol a talajdegradáció és az elsivatagosodás veszélyezteti a termelést. A négy alappillér - a természet egységes működésének elve, a helyi ökoszisztéma sajátosságainak figyelembevétele, az állatok szerepének elismerése és az időbeliség fontossága - együtt biztosítja, hogy a gazdálkodás fenntartható, gazdaságilag életképes és a közösségek számára is hasznos legyen. Az alappillérek megismerésével elkezdhetjük megérteni a természet működésének alapelveit. Szorosan kapcsolódik ehhez négy alapvető folyamat: vízkörforgás, ásványi anyagok körforgása, közösségi dinamika és energiaáramlás, melyek ismerete szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk felmérnia táj egészségi állapotát.

A holisztikus szemlélet tehát nemcsak a mezőgazdasági gyakorlatokat újítja meg, hanem a gazdálkodás egészének filozófiáját: a természetet partnerként kezeli, amelynek megőrzése a jövő generációinak jólétének záloga.