A chilei Andres Bello Egyetem tudósai a Cistanthe longiscapa nevű, helyi nevén "pata de guanaco" virágot vizsgálják, amely az Atacama-sivatagban a ritka esőzések idején virágzik, színes virágszőnyeget alkotva a sivatagban. A kutatócsoport genetikai szekvenálási kísérleteket végez, hogy feltárja azokat a tulajdonságokat, amelyek lehetővé teszik a fuksziaszínű virág számára a vízhiány és a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások túlélését. Céljuk, hogy ezeket a szárazságtűrő jellemzőket más haszonnövényekbe is átültessék.

A klímaváltozással az aszályok komoly problémává válnak a mezőgazdaság, a világ és országunk számára. Olyan növényekre van szükségünk, amelyek képesek elviselni ezt a szárazságot

- nyilatkozta Ariel Orellana, az egyetem Növény-biotechnológiai Központjának igazgatója. Chile egyre súlyosabb vízproblémákkal küzd, a Világgazdasági Intézet a leginkább vízhiánnyal küzdő országok közé sorolja. Tanulmányok szerint 2050-re szélsőséges aszály várható Chile termékeny középső völgyében, amely kulcsfontosságú a bor, gyümölcs és állattenyésztési exporttermékek szempontjából.

Orellana szerint a pata de guanaco különlegessége, hogy képes váltani a fotoszintézis különböző típusai között, ami ideális modellnövénnyé teszi szélsőséges környezeti viszonyok tanulmányozására. Aszály, intenzív napfény vagy sós környezet okozta stressz esetén a növény aktiválja a víztakarékos CAM fotoszintézist. Amikor a körülmények javulnak, visszatér a gyakoribb C3 fotoszintézishez.

Ez a rugalmasság kiváló modellé teszi annak tanulmányozására, hogyan irányítják a gének ezeket a változásokat

- tette hozzá Orellana. Cesar Pizarro Gacitua, a chilei CONAF erdészeti ügynökség Atacama régiójának biodiverzitás-védelmi vezetője szerint több közös kutatásra van szükség a növény titkainak megértéséhez.

Hogyan termel elegendő táplálékot, hogyan végez fotoszintézist, hogy túlélje a szélsőséges körülményeket?

- tette fel a kérdést Pizarro.