Ezek a 2-3 centiméteres, nagyméretű bogarak elsősorban erdők melletti területeken, illetve a kertekben gyakoriak. Rajzásuk alkonyati, esti órákban történik, a nap többi részében és éjszaka pedig döntően mozdulatlanul húzódnak meg a levelek hátoldalán. A talajból kibújó cserebogarak minden fás növény levelével táplálkoznak. A levelek megrágásával inkább csak esztétikai kárt okoznak, de a talajba rakott tojásokból kikelő pajorok a legveszélyesebb erdészeti és gyümölcskártevők közé tartoznak. A gyökereket megrágják, a fák hervadnak, majd elszáradnak. A talajban nem tudunk védekezni ellenük, így csak a repülő, párosodásra készülő egyedek permetezésével akadályozhatjuk meg a tojásrakást és a pajorok kártételét. A védekezés akkor hatékony, ha az a tojásrakást megelőzi, és azt megakadályozza. 

Házikertekben a védekezést vegyszermentesen is elvégezhetjük. Rendszeresen a kora reggeli órákban a fák koronáját rázzuk meg lökésszerűen, így a lehűlt levegőtől megdermedt bogarak a levelekről lepotyognak, így gyorsan összegyűjthetők. A lombkárosítást, a szaporodásukat, és a tojásrakást kémiai úton is meg lehet akadályozni, a megvédendő fák lombjának permetezéséhez pedig több III. forgalmazási kategóriába tartozó szer is felhasználható. Ilyenek a teflutrin hatóanyag tartalmú talajfertőtlenítő szerek, illetve az acetamiprid hatóanyag tartamú rovarölő szerek.