A Kaliforniai Egyetem davisi tagintézménye, a Granadai Egyetem és a Boku kutatói azt vizsgálták, milyen összefüggés van a szőlőbirtokot körülvevő vidék tarka szőlőmollyal (Lobesia botrana) való fertőzöttsége és a rovarölőszerek használata között. A kutatás eredményei szerint a monoton, dominánsan szőlőbirtokokból álló vidéken négyszer nagyobb a kártevőkkel való fertőzöttség mértéke, mint a változatos területeken, ahol nagyobb a természetes tájelemek aránya. Ez arra utal, hogy az egyszerű, monoton területek kedveznek a szőlőmoly terjedésének, ezzel megnövekszik a rovarirtószerek használatának gyakorisága is, hangsúlyozták a Boku kutatói.

A tanulmány szerint a kártevők elleni szerek használata a többnyire szőlőbirtokokkal körülvett területeken megduplázódott, míg a bozótossal körülvett szőlőben visszaesett. A szakértők szerint ennek két oka lehet. Egyrészt azon a területen, ahol a szőlőbirtokok dominánsak, nagyobb kártevőpopulációk alakulhatnak ki, másrészt természetes ellenségeik a monoton környezetben nem találnak megfelelő táplálékforrást a túléléshez.

A tudósok egyértelműnek tartják, hogy a növények monokultúrákban való termesztése tökéletes feltételeket teremt ahhoz, hogy a szőlőmoly tömegesen megjelenjen. Ezért használnak ezek a borászok sokkal több rovarirtószert, hogy a rovarok állandó pusztítása ellenére magas terméshozamot érjenek el, mondta Silvia Winter, a Boku növényvédelmi intézetének munkatársa. A szakértők szerint a fenntartható hozam biztosítása érdekében szükség van a természetes élőhelyek megőrzésére. Silvia Winter javaslata szerint az egymással szomszédos borászoknak meg kellene egyezniük arról, hogy megtartanak, valamint újratelepítenek természetes tájelemeket, például nagyobb bozótosokat.