Összefogásra és tudatosságra lenne szükség a termelők részéről, mert jelenleg elaprózottan működnek, nem képesek homogén árualap előállítására, elavult és egyszerre beérő fajtákkal dolgoznak, így már a helyi boltokban kapható prémium termékek sem az ő ültetvényeikből származnak. Ahelyett, hogy másokra mutogatnak, be kellene látni, hogy ezzel a termékkel a külpiacokon sem vagyunk versenyképesek, egyszerűen jobb minőségű áruval jelentkezik például Spanyolország, Görögország és Törökország is. Versenyképességünk visszaszerzése érdekében a fajtaszerkezet átgondolt, összehangolt megújítására lenne szükség, majd konzorciumokat kellene létrehozni a termék védelme és minőségének javítása, valamint a termelés segítése és koordinálása érdekében. Így tudnánk garantálni a fogyasztók számára a friss, kiváló minőségű, egységes árualapot, másrészt a termelési lánc minden szereplője tisztességes és fenntartható árat tudna kínálni a termékeinkét. Ha a helyi termelők nem hajlandók ezt az utat választani, a piac gondoskodik majd arról, hogy elválassza a búzást az ocsútól, de ez a folyamat nem lesz fájdalommentes. Mások példáján sokszor láttuk már ezt a filmet, nem akarjuk ismét végig nézni úgy, hogy mi vagyunk a főszereplők