A február 24-én kirobbant orosz-ukrán háborúról elmondható, hogy legfőképpen két termékcsoport árát emelte meg: az energiáét és az élelmiszerekét. A drágulás már korábban is jelen volt ennél a két termékcsoportnál, leginkább a világjárvány okozta zavarok miatt, a háború kitörésével azonban szinte kilőttek az árak - olvasható a Magyar Nemzet oldalán. A búza legfőbb piaca a chicagói árutőzsde, ahol lényegében a világpiaci ár is kialakul: mostanra azonban az tapasztalható, hogy már nincsenek nagy földrajzi eltérések az árban, mivel alapvetően a termény könnyen szállítható akár a kontinensek között is.

A búza chicagói tőzsdei ára éveken át a 400-600 dolláros sávban mozgott, 2020 végén azonban emelkedésnek indult, és 2021 végére már 750-800 dollár között kereskedtek vele. Február végén, a háború kitörését követően aztán két hét alatt 1300 dollár fölé szaladt fel az ár, miután az orosz búza kivitelét a szankciók, az ukránét pedig az országban tomboló háború nehezítette. Úgy tűnt, hogy a két nagy exportőr ország kiesése drámai hiányhoz fog vezetni, ráadásul átmenetileg egy másik nagy termelő, India is visszafogta exportját, miután szárazság pusztított az országban.

Az árrobbanást kisebb korrekció követte 1000-1100 dollárig, majd májusban még egyszer felszaladt az ár a korábbi csúcs közelébe. Onnan azonban megint csökkenni kezdett, a folyamat azóta is tart, az ár nem sokkal kilencszáz dollár fölött tartózkodik. Ez ugyan még mindig nem kevés, de már nem sokkal magasabb a háború előtti szintnél. De hogyan csökkenhet az ár, amikor a háború változatlan hevességgel dúl, a résztvevő felek búzaexportja pedig továbbra is akadozik?

A kérdés megválaszolásához érdemes néhány évtizedet visszamenni az időben, mégpedig a Szovjetunió felbomlása utáni évekbe. A Szovjetunió, annak ellenére, hogy rengeteg kiváló termőföld állt rendelkezésre, képtelen volt még az önellátásra is, ezért hatalmas búzaimportra szorult. Ennek oka a gazdaság rendkívül mérsékelt hatékonysága volt, ami a mezőgazdaságban is jelentkezett. A kommunizmus bukása után pár évig még Oroszország és Ukrajna egyaránt búzaimportőr maradt, azonban fokozatosan megkezdődött a földek hatékony megművelése, aminek következtében a két ország a vezető exportőrök közé került. Mindez azt jelenti, hogy 30-40 éve a világ még az orosz és az ukrán búza nélkül volt kénytelen boldogulni, sőt, részben még el is kellett látni ezt a két országot.

Azóta természetesen alaposan megnőtt az emberiség létszáma, de úgy tűnik, hogy ez az akkori helyzet most rendelkezésre áll, ugyanis bőven vannak olyan országok, ahol a termőterület növelhető, még ha más termények rovására is. Az egyik ilyen terület Argentína lehet, amely a XIX. század végén és a XX. század elején a világ vezető búzaexportőre volt, mellette az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, ahol ugyancsak nagy a termőterület és igen hatékony a gazdálkodás.

Úgy tűnik, hogy ez a folyamat már zajlik, ezt jelzi az ár csökkenése. Felvetődik persze a kérdés, hogy ha ha ez a folyamat tartós marad, akkor megjelenik-e majd az élelmiszerárakban, a lisztet tartalmazó feldolgozott termékek esetében? Rövid távon rontja a helyzetet, hogy a késztermék árát jelentősen növeli a magas energiaköltség, emellett a hazai árak tekintetében a forint utóbbi időben tapasztalt leértékelődése is szerepet játszik, különösen a dollárhoz képest. Rövid távon így tehát csak az áremelkedését megszűnését lehet megoldás az élelmiszereknél, ha viszont tartósan a háború előtti szintre térne vissza a búza ára, akár előállhat egy olyan helyzet, hogy a kereskedők vissza is vehetnek a túlzottan magasra emelt fogyasztói árakból.