A savanyúfüvek között tarackos, gyöktörzses és zsombékoló fajokat is találunk - írja a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ). Szőrözöttségük szintén igen tág skálán mozog, ahogyan a sejtközötti járatok mérete is, a jellemző termőhely hidrológiai fekvésétől függően. Ezen tulajdonságok a fajok takarmányértékét is jelentősen befolyásolják.

A szittyófélék táplálóértékük alapján alomszalma minőségűek. Ízletesség és táplálóanyag-tartalom alapján a sziki és a réti szittyó a legértékesebb fajuk. A perjeszittyófajok molyhos-szőrös hajtásai inkább vadtakarmányként jöhetnek számításba. A palkafélék gyakran állományképzők, főleg egyes sásfajok. Takarmányozási szempontból igen jelentős különbségeket találunk közöttük. A jobb fajok optimális termőhely és betakarítási idő esetén takarmányszalma, gyenge réti széna minőséget képviselnek. A tavi és a kötő káka fiatal állapotban viszonylag nagy nyersfehérje-tartalommal bírnak. A kormos csáté csak egészen fiatalon jöhet takarmányként számításba. A sások közül több is alkalmas szükségtakarmánynak, mint például a réti sás, a posványsás, a rókasás és a parti sás. A békabuzogány-féléknek nincs takarmányozási jelentőségük, míg a gyékényféléket fiatal, zsenge állapotukban a húsmarhák legelik.

Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége