A kertészet, vagyis a kertészeti termesztés legspeciálisabb, a legtöbb felkészültséget és főleg a legnagyobb előre gondolkodást igénylő ágazata a faiskolai termesztés. A faiskolai ültetési anyagok előállítása 2-3, de akár 4 évet is igénybe vehet fajtól, illetve technológiától függően. Az üzemi gyümölcsültetvények, de döntően a házikertek ültetési anyaga is gyümölcsfaiskolából származik. A gyümölcsfaiskolák jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen gyümölcskínálattal találkozhatnak a fogyasztók idehaza. Feladatuk sokrétű: nemesítőkkel állandó, naprakész kapcsolatot kell tartani, keresni kell az újdonságokat, a betegségeknek részben ellenálló, és a hazai klímában megbízhatóan termő fajtákat. A megfelelő fajtákból érési sorra van szükség. Szükséges a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak ismerete, ami alapján az adott fajta egyáltalán ajánlható telepítésre.

A kitermelés előtt a leveles gyümölcs oltványokat minden esetben lelevelezni szükséges, ami jelentős kézi munkaerőt igényel még napjainkban is. Erre elsősorban növényélettani okok miatt van szükség, ugyanis a szabadgyökérrel kitermelt leveles oltványok, egyszerűen kiszáradnának a levelek általi párologtatásuk miatt. A lelevelezést követően a kitermelésre előkészített oltványokat, a kötegelésnek megfelelően jeltáblával látják el, így elkerülhető a fajtakeveredés. A kitermelés az ültetési növényanyag vermelésével fejeződik be.

Ahhoz azonban, hogy a faiskolában szakszerűen kitermelt, több évig nevelt növény a telepítőnél, vagy a ház körül elültetve életképes maradjon, tavasszal kihajtson és leveles hajtást hozzon, néhány dologra figyelni kell. Fontos, hogy az ültetéssel ne várjon sokáig az ember. Az őszi ültetés ideje a lombhullástól a fagyokig terjedő időszakra korlátozódik, fagyos időben és talajban mindenképpen kerüljük az ültetést. Aki nem szabadgyökerű, hanem konténeres gyümölcsfát vásárolt, burkolt gyökérzetének köszönhetően elvileg bármikor elültetheti, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy ez esetben is biztosítani kell a növény számára elegendő időt, hogy még a fagyokig megindulhasson a begyökeresedés a talajban.

Azt, hogy tavasszal, vagy ősszel eredményesebb az ültetés, a gyümölcsfafaj alapján kell eldönteni. A mandula, az őszibarack, a kajszi, a dió és a gesztenye nagyon érzékeny a téli kiszáradásra, ezért ezen fajokat ajánlott tavasszal ültetni. Az almatermésűeknél, bogyósoknál, (kivétel a szamóca, melyet tavasszal, vagy nyár végén ültetünk) az őszi telepítés a kedvezőbb. A berkenyét és a bodzát a gyakorlati megfigyelések alapján érdemesebb ősszel telepíteni.

Fontos, hogy az ember csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljon gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges  szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Az ültetni kívánt gyümölcsfajta termékenyülési viszonyairól mindig tájékozódni kell, és amennyiben nem öntermékeny a fajta, úgy megfelelő pollenadó fajtát is kell ültetni, ami a kiválasztott fajtával egyidőben virágzik. Ebben a faiskolák készséggel segítenek.