Az ünnepnek vallási és paraszti, a földművelés gyakorlatából adódó gyökerei egyaránt voltak. Péter és Pál apostolok a keresztény egyház két oszlopa, vértanúságuk napját a nyugati kereszténység június 29-én ünnepli. A magyar népi vallásosság is nagy tiszteletben tartotta ezt a napot, különösen Szent Pétert, aki az időjárás, a termés és a halászat védőszentjeként volt ismert. Sok helyen templombúcsúkat is tartottak ilyenkor.
A paraszti hagyományban azonban ez a nap a gazdálkodás rendjének egyik fontos mérföldköve volt: a természet ciklusait követő gazdák számára ez jelentette a búza betakarításának hivatalos kezdetét. A mondás szerint: „Ha Péter–Pálkor nem kaszál a gazda, éhen marad a családja.”
Közösségi munka és ünnep is volt egyben
Az aratás kemény, összehangolt munka volt, amelyben a falu szinte teljes lakossága részt vett. A munkát már hajnalban megkezdték, és a kézi aratás során sarlóval vagy kaszával dolgoztak, gyakran énekszóval kísérve. A levágott gabonát kévébe kötötték, majd keresztbe rakták száradni.
Az aratást a hagyomány szerint ünnepélyesen indították: az első kévét feldíszítették mezei virágokkal, búzakalászokkal, sok helyen keresztet is kötöttek belőle, amelyet azután a templomban helyeztek el vagy hazavittek, és az év során védelmező tárgyként tartottak számon.
Az aratási munka vége is ünnep volt: az aratóünnep vagy aratófelvonulás során a legszebb kévét, az „aratókoszorút” gyönyörűen feldíszítették, és énekszóval vitték a gazda házához, aki étellel, itallal vendégelte meg a munkásokat.
Az aratóételek: egyszerűség és táplálás
Az aratás idején magas energiatartalmú, kiadós ételekre volt szükség, hiszen a napon végzett nehéz fizikai munka sokat kivett a dolgozókból. A hagyományos aratóételek közül az egyik legismertebb az aratóleves volt, amely tartalmas, sokszor füstölt hússal, zöldségekkel és galuskával készült, gyakran tejfölösen habarva, jellemzően, de nem minden tájegységben káposztával is. Ezen kívül kedvelt volt a tökfőzelék, a paprikás krumpli, a darált tészta (grízes tészta), valamint a zsíros kenyér hagymával is. A mezei étkezések során az egyszerűség és a jóllakottság volt a fő szempont.
Az ünnep zárásaként sok helyütt aratóbálokat rendeztek, ahol a zeneszó, a tánc és a közös mulatság a közösség összetartozását fejezte ki.
A klímaváltozás ebbe is beleszól
Noha a magyar néphagyomány hosszú ideig június 29-ét tartotta az aratás kezdetének, napjainkra ez a rend megbomlott. A klímaváltozás, a megváltozott időjárási minták, az aszályos időszakok és az egyre korábbi melegedés miatt az aratás időpontja gyakran hetekkel előrébb tolódik – vannak évek, amikor már június közepén megkezdik a búza betakarítását, vagy épp kénytelenek halogatni a kedvezőtlen idő miatt.
Ennek ellenére Péter–Pál napja máig fontos szimbólum maradt a magyar gazdák számára – a természet rendjébe vetett hit, a közös munka ereje és a termőföld iránti tisztelet ünnepe. Péter–Pál tehát nem csupán vallási emléknap vagy naptári dátum – a magyar földműves kultúra egyik legmélyebb gyökerű ünnepe is egyben.
