A lombhullást követően a gyümölcsfákon gyakran megfigyelhetők az összeszáradt, eldeformálódott termések, amelyeket gyümölcsmúmiáknak nevezünk. Ezek felületén jól láthatók a moníliagomba szaporítóképleteit tartalmazó penészgyepek, amelyek megjelenése a gombafajtól függően változhat. Magyarországon elsősorban a Monilinia fructigena és a Monilinia laxa gombafajok okoznak problémát, de mintegy két évtizede megjelent egy agresszívebb faj is, a Monilinia fructicola. A kórokozók elkülönítése tüneteik alapján nehézkes, mivel főként a penészpárnácskák színében és elhelyezkedésében mutatkoznak különbségek - közölte a Sokszínű Vidék. 

A moníliás fertőzés már a virágzási időszaktól kezdve veszélyezteti a gyümölcsfákat. Különösen csapadékos, párás, hűvös időjárás vagy elhúzódó virágzás esetén gyakran megfigyelhetők a meggy leszáradt virágai. Ezt a jelenséget sokan tévesen tűzelhalásnak nevezik, holott az egy baktériumos betegség, amely kizárólag az almás termésűeket támadja meg. A monília ezzel szemben gombás fertőzés, amely szinte minden gyümölcsfajon megtelepedhet. A virágokból a virágszáron keresztül a gomba továbbterjedhet a vesszőkbe és ágakba, amelyek elhalnak, elszáradnak, és gyakran mézgakiválás kíséri a pusztulást. Idővel rákos sebek alakulhatnak ki az érintett ágakon.

A szakemberek javaslata szerint a beteg ágrészeket minél hamarabb, 20-30 centiméteres egészséges résszel együtt el kell távolítani, majd elégetni vagy elásni. A moníliás virágpusztulás a kajszit és az őszibarackot is érintheti, míg a cseresznye kevésbé fogékony erre a betegségre. A védekezés hatékonyságát növeli, ha megelőzzük a rovarok kártételét, valamint ha szélvihar, jégeső vagy egyéb, a gyümölcsöket károsító időjárási jelenség után fertőtlenítő permetezést végzünk. Erre általában réztartalmú készítményeket alkalmaznak, azonban 25 Celsius fok feletti hőmérsékleten ezek perzselhetik a növényeket, különösen az erre érzékeny őszibarackot.