Az utóbbi éveket sújtó energiaválság és a mellette futó környezetvédelmi törekvések korában egyre fontosabbá válnak a megújuló energiaforrások. Míg a napenergia és szélenergia felhasználása szinte napi téma, a biomassza-termelés, azon belül is az energiaerdők és energiafüvek világa kissé háttérbe szorul a közbeszédben - pedig Magyarország adottságai mellett ez egy kifejezetten fontos terület. Ezek a zöld fűtűanyagok ugyan szintén elégetésre kerülnek, tehát ilyen szempontból van némi károsanyag kibocsátásuk.

Ám nem mindegy, hogy ehhez egy komoly természetes életteret szüntetnek meg, azaz vágnak ki egy idős erdőt, mely egy város levegőjét tisztította, és rekreációs célokat is szolgált, vagy pedig viszonylag gyorsan megtermelhető, nagy energiát adó növények adják ehhez az alapot. A hazai mezőgazdaságban is indokolt lehet helyenként e zöld fűtőanyagokat a termelési szerkezetbe integrálni

Mik azok az energiaültetvények?

Az energiaerdők és energiafüvek olyan mezőgazdasági vagy erdészeti kultúrák, amelyeket kifejezetten energetikai hasznosítás (égetés, gázosítás) céljából telepítenek. A közös bennük a rendkívül gyors növekedés és a nagy hozam. Az energiaerdők (vágásos fás szárú ültetvények) esetén nem a klasszikus, 50-100 évig növő tölgyesekre kell gondolni. Ezek rövid vágásfordulójú faültetvények. A lényeg, hogy a fákat sűrűn ültetik, és 2–5 évente „learatják” (tövig vágják) őket, majd a tuskóról ezek újra sarjadnak. Alkalmas fajok elsősorban a fűz és a nyár hibridjei, de Magyarországon a fehér akác is rendkívül népszerű a jó sarjadási képessége és a szárazságtűrése miatt. Termesztésük gépesített technológiát igényel. A telepítés utáni első években fontos a gyomirtás, de amint összezár a lombkorona, az erdő már „megvédi magát” ettől, hiszen épp annyira árnyékolja a talajt, hogy ezzel elnyomja a gyomokat.

Az energiafüvek általában évelő, nagy biomassza-tömeget adó lágyszárú növények. A leghíresebb magyar sikertörténet a Szarvasi-1 energiafű, amelyet Dr. Janowszky János nemesített. Az energiafüvek akár 2–3 méter magasra is megnőnek, és évente egyszer (általában késő ősszel vagy télen, alacsony nedvességtartalomnál) arathatók. Alkalmas fajok lehetnek a magyar nádtippan, aminek a fajtája a híressé vált „Szarvasi-1”, a Miscanthus nemzetség fajai, melyeket dísznövényként elefántfű néven is ismerünk, de bizonyos cirokfajták is tekinthetők energiafűnek.

Hogyan lesz ebből energia?

A betakarított növény nem megy közvetlenül a kazánba (bár az apríték égethető) a folyamat általában a következő: az erdőt speciális önjáró szecskázókkal vágják aprítékká, a füvet pedig bálázzák. Az alapanyagból gyakran pelletet vagy brikettet gyártanak, ami tömörített, könnyen szállítható és magas fűtőértékű. Ezek így már jó hatásfokkal égethetők erőművekben vagy lakossági biomassza-kazánokban. Elsősorban a lágyszárúak (füvek, szilázs) alkalmasak biogáz-előállításra fermentálással. Kémiai úton akár bioetanol is készülhet belőlük.

Magyarországi helyzet

Magyarország elvileg „biomassza-nagyhatalom” lehetne, hiszen rengeteg olyan gyenge adottságú (marginális) földterületünk van, ahol a búza vagy a kukorica csak veszteséget termelne, de az energiafű elélne rajta. E területek olyan alacsony termőképességű, mezőgazdasági vagy fejlesztési szempontból csekély értékkel bíró földek, ahol a termesztett növények értéke gyakran alacsonyabb a művelési költségeknél. Hátterében gazdasági, földrajzi (éghajlat, lejtő), talajtani (rossz minőség) vagy ökológiai okok állnak. Bár a 2000-es évek végén nagy volt a fellángolás az energiaültetvényekkel kapcsolatban, a terjedésük jelenleg mérsékelt. Ennek okai, hogy az energiaerdő telepítése hosszú távú elköteleződést (15-20 év), és a támogatási rendszerek ehhez képest gyakran változnak. A piaci bizonytalanság is problémát okoz, mert kevés a nagyüzemi felvásárló, sok gazda csak akkor vág bele, ha van a közelben egy biomassza-erőmű. Az energiafű ültetvény egyébként már a második, az energiaerdő jellemzően a harmadik-negyedik évben hozza az első bevételt. Előbbinek 10-15 utóbbibak 15-25 év az élettartama, és beállít ültetvényként mindkettőnek alacsony a fenntartási és gondozási igénye. Olyan területeken tehát, amelyek belvizesek, szikesek vagy túl homokosak a hagyományos növényeknek, az energiaültetvény stabil, kiszámítható profitot hozhat.

A jövedelmezőség kulcsa azonban inkább a helyi felhasználás: ha egy önkormányzat vagy egy üzem saját magának termeli meg a fűtőanyagot, megspórolva a földgáz árát, a megtérülés kifejezetten gyors lehet. Az energiaerdők és -füvek nem váltják meg a világot egyedül az energiakérdés kapcsán, de kulcsfontosságú elemei a lokális energiafüggetlenségnek. Egy falusi iskola vagy egy vidéki üzem fűtését sokkal fenntarthatóbb és olcsóbb egy közeli energiafű-tábláról megoldani, mint import gázzal.

Az akác és a „Szarvasi-1” energiafű

Az akác nem véletlenül népszerű igénytelen, kiválóan sarjad, és a fája még vizesen is viszonylag jól ég. Tanyák körül azért is gyakori a kis akácos, mert ez ideális mikroklímát teremt, gyorsan fejlődik, utána pedig fűtésre használható. Akácos energiaerdő telepítése előtt mélylazítás (60-70 cm) és mélyszántás szükséges. Az akác nem szereti a pangó vizet, de a homokos, gyengébb talajokon is megél. Kora tavasszal, speciális ültetőgéppel ültetik. Energiaültetvénynél sűrű térállást alkalmaznak (pl. 1,5 m x 0,5 m), ami hektáronként kb. 10-12 ezer csemetét jelent. Az első két évben kritikus a gyomirtás (sorközművelés), különben a fű elnyomja a csemetéket. Később a lombkorona összezár, és nincs szükség beavatkozásra.

A „Szarvasi-1” energiafű a „zöld szén” elnevezéssel is büszkélkedhet. Ez egy évelő, bokrosodó pázsitfűféle, amelyet kifejezetten a magyar éghajlati viszonyokra (szárazság- és fagytűrés) nemesítettek. Talaj-előkészítése hasonló a gabonafélékhez (szántás, tárcsázás, simítózás). Fontos a gyommentes, aprómorzsás magágy. Augusztus végén vagy kora tavasszal vetik, ez gabonavetőgéppel megoldható. Az első évben a gyomok elleni védekezés a legfontosabb. Tápanyagigényesebb, mint az akác, a nitrogén-utánpótlást meghálálja. Betakarítása évente egyszer esedékes, késő ősszel vagy a tél végén (amikor a nedvességtartalom 20% alá csökken). Hagyományos kaszáló- és bálázógépekkel aratható.