A tudatos fajtaválasztás és a modern nemesítői munka válaszolt ezekre a kihívásokra, sőt a ribizlitermesztésben még előrelépést is eredményezett. Az újabb fajták olyan adottságokkal rendelkeznek, amelyek túlmutatnak a puszta ellenállóképességen: az íz, a méret és a termésbiztonság tekintetében is új korszakot nyitottak. Magyarországon ez még nem annyira érezhető, mert a hazai ribizlitermesztés a kertészeti ágazat egy igen elhanyagolható részét teszi csak ki, de Európa számos országát hódították már meg az újabb nemesítésű ribizli fajták

- mondta az Agrárszektornak Medve Zsolt őstermelő, akinek több, mint 60 fajtából álló egres -és ribizli fajtagyűjteménye van farmosi kertjében.

A természetes ellenállóképességet fejleszteni kellett

A régi fajták legnagyobb ellensége a gombás megbetegedések sorozata volt, különösen az amerikai köszmételisztharmat és a különböző levélbetegségek, amelyek gyakran már a nyár közepére kopasszá tették a bokrokat. Az esztétikai problémán túl emiatt a növénynek nem maradt energiája a következő évi termőrügyek kinevelésére. A fajtaszelekció során a szakemberek egyik legfontosabb célkitűzése a növények természetes védekezőrendszerének megerősítése volt. Az újabb fajták biológiai alapjai már tartalmazzák azokat a védekező mechanizmusokat, amelyekkel a növény képes önerőből megállítani a gombafonalak terjedését, és így lesz egészséges és „boldog gyümi” a ribizliből, egresből. Ez a jelentősen javított ellenállóképesség teszi ezeket a modern ribizliket a fenntartható kertművelés és a permakultúrás termesztés ideális növényeivé.

Napjainkban egyre fontosabbá válik a vegyszermentes élelmiszer-előállítás és a környezetünk védelme, így döntő szempont, hogy egy gyümölcstermő növény ne igényeljen rendszeres növényvédőszeres kezelést. A kevesebb beavatkozás nemcsak munkát és költséget takarít meg a kerttulajdonosnak, hanem biztosítja, hogy a család asztalára kerülő bogyók egészségesek legyenek. A dús, sötétzöld lombozat a vegetációs időszak végéig megmarad, ami a bőséges termés és a növény hosszú élettartamának alapja.

Védelem a tavaszi kései fagyok ellen

Medve Zsolt kiemelte, hogy Magyarország éghajlata az elmúlt húsz évben szemmel láthatóan eltolódott a szélsőségek irányába. A telek enyhébbek lettek (az idei pont kivétel), és ez rendszerint megzavarja a növények nyugalmi állapotát, de a legnagyobb veszélyt a kiszámíthatatlan tavaszi fagyok jelentik. Sok régi fajta a kora tavaszi felmelegedés hatására túl korán kezdett virágozni, így egyetlen fagyos éjszaka elvihette az egész évi termést. A modern nemesítési irányok egyik nagy előnye, hogy olyan fajtákat szelektáltak, amelyek virágzata sokkal jobban tolerálja a hirtelen jött lehűléseket, vagy virágzási idejük eleve úgy tolódott el későbbre, hogy elkerüljék a kritikus időszakokat. Ez a képességük adja meg azt a biztonságot, amit a régebbi fajták esetében hiányoltunk.

Az aszályos nyár és az UV-sugárzás drasztikus emelkedése is próbára teszi a bogyósokat. A régi, hűvösebb éghajlathoz szokott fajták levelei ilyenkor gyakran megégnek. A modern ribizliket ezzel szemben már úgy válogatták ki, hogy jobban elviseljék ez a stresszt. Vastagabb bőrszövettel rendelkező leveleik jobban megtartják a nedvességet, és hatékonyabban védekeznek a párologtatás ellen. Gyökérzetük szerkezete pedig gyakran dúsabb, szerteágazóbb, így a talaj nagyobb felületéből is képesek a vizet kinyerni. Ezek a tulajdonságok nem csupán elméleti előnyök: saját kertükben, hosszú évek alatt végzett megfigyeléseik igazolják, hogy ezek a növények a legforróbb magyar nyarakon is rendkívül jól teljesítenek.

A biztos öntermékenyülés a terméshozam alapja

Régebbi fajtáknál megfigyelhető jelenség, hogy a ribizlibokor szépen virágzik, a termés mégis kevés lesz, mert sok bogyó lehullik még éretlenül. Ennek oka gyakran az alacsony öntermékenyülési arány. A régi fajtáknál szükség volt idegen megporzásra, vagyis több, különböző, de egy időben virágzó fajta együttes ültetésére, és még így is nagyban függött a termés a méhek tavaszi aktivitásától. Ha a virágzás idején hűvös, szeles volt az idő, és a rovarok nem jártak, a beporzás elmaradt. Az új fajták egyik legfontosabb tulajdonsága a magas fokú öntermékenyülés. Ez azt jelenti, hogy nem kell akkor sem lemondanunk a termésről, ha kertünkben csak egyetlen ribizlinek van hely

- közölte a szakember, majd hozzátette

Nem ritka, hogy egyetlen kifejlett bokor hozama a többszöröse annak, amit korábban egy hagyományos fajtától megszokhattunk. A fürtök tömöttek, a bogyók pedig az egész fürt hosszában egyenletesen fejlődnek ki, nem maradnak aprók a fürt végén sem. A ribizlinél a bogyók mérete nem csupán esztétikai kérdés. A nagyobb gyümölcsöket sokkal könnyebb és gyorsabb szüretelni. Míg a régi fajták bogyói gyakran csak apró szeműek voltak, addig a modern változatok között találunk olyat, amelynek szemei a vadcseresznye méretével vetekszenek. A bogyók mérete mellett a beltartalmi értékek is fejlődtek. A modern fajták koncentráltabban tartalmazzák a szervezetünk számára létfontosságú anyagokat. A fekete ribizli esetében például az antioxidánsok és a C-vitamin szintje kiemelkedő. Az ízvilág is finomodott: a természetes szelekció során sikerült tompítani a fekete ribizlire néha jellemző túlzottan fanyar aromát, és helyette egy sokkal harmonikusabb, fűszeresebb, édesebb karaktert kaptunk. A piros és fehér fajtáknál pedig sikerült elérni, hogy a savak ne legyenek bántóak, hanem kellemesen támogassák a gyümölcscukor édességét. Ezek a ribizlik már nemcsak lekvárnak vagy szörpnek kiválóak, hanem valódi élményt nyújtanak frissen fogyasztva is, egyenesen a bokorról szedegetve

- mondta Medve Zsolt.

Konténeres, vagy szabad gyökerű?

Bár a konténeres növények népszerűek, hiszen szinte bármikor ültethetők, a szabadgyökerű ribizli telepítése mellett is számos szakmai érv szól. A szabadgyökerű növényeket a természetes közegükben, szabadföldben nevelik, ahol erős, szerteágazó és természetes szerkezetű gyökérrendszert fejlesztenek - nagyobban, mint konténerbe zártan. Amikor ezeket a növényeket a nyugalmi időszakban elültetjük (késő ősszel vagy kora tavasszal lombmentes állapotban), a gyökerek azonnal közvetlen kapcsolatba kerülnek a kerti talajjal, nem kell megküzdeniük a cserép szűkös, tőzeges közegéből való „kitöréssel”.

A tapasztalatunk az, hogy a szabadgyökerű ültetés után a növények tavasszal sokkal dinamikusabb indulásra képesek, és hosszabb távon is stabilabb, életerősebb bokrokká fejlődnek, ami kulcsfontosságú a későbbi bőséges terméshez

- említette a szakértő.

Néhány, az új ribizlifajtákból

A fekete ribizli az „egészségvédő bogyó”, amely nálunk ismét reneszánszát éli. Az új fajták kimagasló C-vitamin tartalommal bírnak, miközben ez nem megy az ízélmény rovására. Vannak korábbiak, középérésűek és később termést érlelők, így a ribizlikedvelők e fajtasorokkal egész hosszú érési időszakot tudnak kialakítani. A „Gagataj” egy kései érésű, rendkívül robusztus és életerős fajta. Kiemelkedik az amerikai lisztharmattal és a levélatkákkal szembeni ellenállóságával, így permetezés nélkül is egészséges marad. Bogyói nagyok (1,8-3,2 g), fényesek és kemény húsúak, ami miatt jól szállíthatók. Íze harmonikusan savanykás, magas pektintartalma miatt lekvárkészítéshez az egyik legjobb választás.

A „Mara” egy középérésű, igazi desszertribizli. Bogyói az átlagosnál jóval édesebbek, vékony héjúak, méretük eléri a 2,5-3,5 grammot. A bokor középerős növekedésű, dús lombozata pedig hatékonyan védi a termést a napégéstől a forró nyári napokon. A levélbetegségeknek remekül ellenáll, a biokertek egyik alapfajtája.

A „Yadrenaja” a fekete ribizlik abszolút óriása, amelynek bogyói rendkívül nagyok (2,5-7,5 g). Íze intenzív, fűszeres, aromákban rendkívül gazdag. A „Selechenskaya” pedig a korai érésű fajták között verhetetlen cukortartalommal rendelkezik. Bogyói (2,5-5 g) vékony héjúak, zamatosak, szinte elolvadnak a szájban. Kiválóan tolerálja az aszályos időszakokat és ellenálló a lisztharmattal szemben. Elsősorban friss fogyasztásra ajánljuk magas élvezeti értéke miatt. A „Vologya” egy erős növekedésű, középérésű fajta, amely a gyengébb talajadottságok mellett is megbízhatóan fejlődik, és teljes érésben sem hajlamos a treméshullásra. Bogyói (1,7-3 g) vastagabb héjúak, így fagyasztásra és ipari feldolgozásra is kiválóak. Nagyon jól bírja a száraz, aszályos nyarakat, lombozata késő őszig egészséges marad.

A piros ribizli a nyári sütemények és frissítők elengedhetetlen kelléke. A „Viksnes” egyedi, sötétvörös, szinte bordó színű bogyóival a kert dísze. Különleges, fűszeres desszertíz jellemzi, amelyben a savak és a cukrok tökéletes egyensúlyban vannak. Ellenálló a levélbetegségekkel szemben, fürtjei hosszúak, bogyói pedig vitaminokban dúsabbak a hagyományos piros fajtáknál. A „Rachnovskaya” középérésű piros ribizli, amely extra hosszú, látványos fürtjeivel hívja fel magára a figyelmet. A bogyók egyszerre érnek be a fürt teljes hosszában, ami nagyban megkönnyíti a betakarítást. Nagyon bőtermő, megbízható fajta, amely a tavaszi fagyokra sem érzékeny. A „Rondom” pedig egy kései piros fajta, a bőséges termés záloga. Hatalmas hozamra képes, bogyói fényesek, savanykásabb ízük miatt szörpnek és lekvárnak a legjobb alapanyagok. A kártevőkkel szemben rendkívül ellenálló, robusztus növekedésű bokrot nevel.

A fehér ribizli a legédesebb típus, amely különleges színével dísze is a kertnek, valamint a desszertek esetén kitűnő látványos és ízletes tányérdísz lehet tálaláskor. A „Bajana” egy kései fehér ribizli fajta, amely az édességével hódít. Szinte teljesen mentes a savasságtól, áttetsző bogyói mézédesek, a gyerekek nagy kedvencei. Nagyon bőtermő, a bokor pedig hosszú életű és a megváltozott éghajlati viszonyok mellett is stabil. Társa a „Valko” pedig korai-középérésű fehér fajta. Hosszú fürtjei és lédús, zamatos szemei mellett nagy előnye a rendkívüli életereje. A bokor a legforróbb magyar nyarakon is megőrzi lombjának egészségét, és évről évre bőséges terméssel ajándékozza meg a kertészt - mutatta be az újdonságokat a szakember.

A jövő ribizliskertje

A ribizli jövője (hasonlóan az egreshez, a málnához és a szederhez) a kiskertekben képzelhető el ismerve a hazai mezőgazdasági ágazatban jellemző munkaerőhiányt, hiszen ez egy nagyon nagy kézimunka igényű növény. A ribizli telepítése hosszú távú befektetés. Egy jól megválasztott bokor tizenöt-húsz évig is hűséges társa marad a kertésznek, évről évre megajándékozva őt a természet legtisztább vitaminforrásával. Aki a modern, válogatott fajták mellett dönt, nemcsak a munkáját könnyíti meg a kevesebb növényvédelemmel és a biztosabb terméssel, hanem biztosítja, hogy kertje a változó klíma és a tavaszi fagyok ellenére is egy virágzó, termékeny oázis maradjon

- hangsúlyozta Medve Zsolt.