A megváltozott klímahelyzet káros hatásait technológiai fejlesztésekkel lehet tompítani – hangsúlyozta Nagypéter Sándor, a Dél-alföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke az InfoRádióban. A fóliás és üvegházi hajtatásban elengedhetetlen az optimális hőmérséklet fenntartása a megfelelő hozam és minőség eléréséhez. Mivel a több évtizedes monokultúrás gazdálkodás miatt a talaj sok helyen kimerült, a termelők jelentős része áttért a talaj nélküli, például kókuszpaplanos termesztésre. Itt már víztakarékos csepegtető- és mikroöntözési rendszereket alkalmaznak, amelyekkel a víz és a tápanyag veszteség nélkül jut el a növényekhez - közölte az Infostart.

A hűtés és a megfelelő páratartalom biztosítása szintén kulcsfontosságú. A nagynyomású párásító berendezések akár 8 Celsius-fokkal is csökkenthetik a növényházak belső hőmérsékletét. Ez kritikus tényező, mivel a napi átlaghőmérséklet nem haladhatja meg a 20 fokot, különben a paprika és a paradicsom egészséges fejlődése megáll. Mindezt az időjárási változásokra gyorsan reagáló, automata szellőztetőrendszerek teszik teljessé, biztosítva a víz okszerű felhasználását.

A szemléletváltás azonban nemcsak a kertészetekben, hanem a szántóföldi növénytermesztésben is elkerülhetetlen. A szakember rámutatott, hogy a szárazság tartósan velünk marad, ezért az egész vízfelhasználási és öntözési kultúrát újra kell gondolni, akár olyan országok példáját alapul véve, mint Izrael, ahol komoly hagyománya van a vízhiányos gazdálkodásnak. A nyílt téri gazdálkodásban a talaj-előkészítésnek immár a vízmegtartást kell szolgálnia. Alapvető hiba például a nappali, 30–35 fokos hőségben történő öntözés; ezt az éjszakai órákra kell időzíteni. A cél az, hogy a felhasznált víz szinte teljes egészében hasznosuljon, így a szántóföldeken is a mikroszórófejes vagy csepegtető megoldásokra kell áttérni. A vízhiány és az alacsony páratartalom okozta nehézségek miatt a jövőben élesebben elválhatnak egymástól a piacon a hagyományos és a prémium kategóriás termékek.

Makroszintű beavatkozásokra is szükség van a fenntarthatóság érdekében. Azokat a területeket, amelyek már nem alkalmasak a szántóföldi termesztésre, vízmegtartó zónákká kell alakítani. A víztározók építése mellett legalább ennyire fontos a régi, mára jórészt eltűnt meliorációs csatornarendszerek megtisztítása és helyreállítása, amelyek az optimális vízelvezetést és -megtartást egyaránt segítik. Nagypéter Sándor összegezve kiemelte, hogy a jelenlegi csapadékviszonyok mellett e teljes szemléletváltás nélkül a gazdák hosszú távon nem fognak tudni jövedelmezően termelni.