Az idei évet drasztikus csapadékhiány jellemezte, a borvidéken egész évben mindössze 180-200 milliméter eső hullott. Molnár Péter, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke szerint a nagy hőség jelentősen felgyorsította az érést, így a száraz borok alapanyagát már be is takarították. A tőkék túlélését a mélyre nyúló gyökérzet segítette, de nagy különbségek alakultak ki az ültetvények között. Az idősebb tőkék és a szárazságtűrőbb furmint jobban bírták a vízhiányt, mint a fiatalabb telepítések vagy a hárslevelű. Bár a hozamkiesés dűlőnként változó, a már kierjedt tételek kóstolása alapján kiváló, harmonikus évjáratra lehet számítani.
A vízhiány a szőlőszemek méretén is meglátszik. Götz István, a Grand Tokaj Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy a déli, délnyugati fekvésű területeken kifejezetten apró bogyókat szüreteltek. A mintegy 390 termelőtől szőlőt felvásárló borászatnál is az a tapasztalat, hogy idén hiányzik a jelentős aszúterméshez szükséges botritizálódás, vagyis a nemesrothadás. A 2026-os évjárat így Tokajban elsősorban nem a testes aszúkról, hanem a könnyed, üde és gyümölcsös száraz, illetve félédes borokról fog szólni. A termelők egy része jelenleg is kivár, bízva a kedvező őszi időjárásban, amely még beindíthatja a nemesedési folyamatokat.
A csapadékhiány a löszös talajú dűlőkben, például Tarcal és Tokaj környékén okozta a legnagyobb kárt, míg az északabbra fekvő, kötöttebb talajú ültetvények jobban átvészelték a nyarat. Majoros László tarcali borász a saját birtokán a korábbi évek termésének mindössze 40-50%-át tudta leszedni. A minőség viszont itt is ellensúlyozza a mennyiségi veszteséget, hiszen a mustok erjedése rendben lezajlott, a borok gazdag aromájúak és szép egyensúlyt mutatnak, bár a különleges borkülönlegességekhez idén nem állt rendelkezésre megfelelő alapanyag.
A szélsőséges időjárás egyértelműen rámutatott arra, hogy a borvidék jövője a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáson múlik. A szakemberek szerint a szőlészeti munkákat teljesen újragondolják. A korábbi gyakorlattal ellentétben ma már nem ritkítják ki a leveleket a fürtök körül, hanem a lombozat tudatos meghagyásával árnyékolják a szőlőt, hogy megvédjék az erős UV-sugárzástól és a hőségtől. A tőkék regenerálódásához és a következő évjárat sikeréhez most már elengedhetetlen lenne egy bőséges őszi és téli csapadékos időszak.
