A selyemhernyó fénykora és alkonya
Magyarország gazdag mezőgazdasági hagyományokkal büszkélkedhet, melynek sokszínűségét olyan különleges ágazatok is színesítették, mint a selyemhernyó tenyésztés. Bár ma már alig hallani róla, volt idő, amikor ennek az ágazatnak a támogatására nagyszabású eperfa ültetések történtek országszerte, hiszen az volt a fő tápláléka e rendhagyó „haszonállatoknak”. A selyemhernyó-tenyésztés Magyarországon a XVIII. században kezdett el komolyabban elterjedni, Mária Terézia uralkodása alatt.
A Habsburg Birodalom gazdaságpolitikájának részeként ösztönözték a selyem előállítását, mivel a selyem egy rendkívül értékes és keresett nyersanyag volt. A kedvező éghajlati viszonyok és a rendelkezésre álló eperfaültetvények ideális feltételeket teremtettek a tenyésztéshez. A XIX. században érte el csúcspontját a selyemhernyó-tenyésztés Magyarországon.
Számos selyemmanufaktúra jött létre, különösen a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön. A selyemgyártás jelentős bevételi forrást jelentett a vidéki lakosság számára. A selyemhernyó-tenyésztéshez kapcsolódó tudás és tapasztalat generációkon keresztül öröklődött. Azonban a XX. század elejétől kezdve a selyemhernyó-tenyésztés hanyatlásnak indult Magyarországon, amit a szintetikus anyagok megjelenése gyorsított. A nylon és más szintetikus textilszálak olcsóbb alternatívát jelentettek a selyemmel szemben, ami jelentősen csökkentette a természetes selyem iránti keresletet. A városok iparosodása és az embereknek a mezőgazdaságból való elvándorlása miatt csökkent a rendelkezésre álló munkaerő, ami megnehezítette a munkaigényes selyemhernyó-tenyésztést. A selyemhernyókat időnként járványok tizedelték, ami szintén komoly veszteségeket okozott a tenyésztőknek. A világháborúk és a politikai rendszerváltozások nem kedveztek a hagyományos mezőgazdasági ágazatoknak.
Mára a selyemhernyó-tenyésztés Magyarországon gyakorlatilag megszűnt. Elvétve akadnak még hobbi szintű próbálkozások, de ipari méretekben nem folyik tenyésztés. Világszerte a selyemhernyó-tenyésztés továbbra is jelentős ágazatnak számít, különösen Ázsiában, ahol Kína és India a vezető termelők. Jelentős selyemtermelés folyik még Brazíliában és néhány más országban is. Ezekben az országokban a selyemgyártásnak hosszú hagyományai vannak, és a munkaerő-költségek is alacsonyabbak, ami versenyképesebbé teszi a termelést.
Tanulságos bukások a magyar mezőgazdaságban
A selyemhernyó-tenyésztés hanyatlása mellett a magyar mezőgazdaság történetében más, ambiciózusnak indult, de végül veszteséggel zárult projektek is akadtak. A 1990-es években, a rendszerváltás után sokan láttak fantáziát az éticsiga-tenyésztésben. A nyugat-európai piacokon nagy volt a kereslet és a hazai termelési költségek alacsonyabbnak tűntek. Számos vállalkozás indult, de sokan nem vették figyelembe a piaci telítettséget, a megfelelő technológia és tudás hiányát, valamint a szigorú minőségi követelményeket. Ennek eredményeként sokan csődbe mentek, és a "csigaboom" hamar lecsengett. A baklövés itt a túlzott optimizmus, a piaci realitások figyelmen kívül hagyása és a szaktudás hiánya volt. A csigabukás nem volt elég tanulságos, mert Kisvárdán 2019-ben csigafeldolgozó üzemet avattak, jelentős állami támogatással. Következő évben már a cég minden dolgozóját elbocsátotta csődbe ment, felszámolás alá került, majd még bírósági eljárás is indult az üggyel kapcsolatban.
Megszületett az ítélet: ez vár a kisvárdai feldolgozóra
Egy másik, hasonlóan lelkesen fogadott projekt volt a biogiliszta-tenyésztés a humusz előállítására. A biogazdálkodás térnyerésével megnőtt az igény a természetes talajjavítók iránt. Bár a koncepció ígéretes volt, sokan alábecsülték a tenyésztés komplexitását, a megfelelő piaci csatornák kiépítésének nehézségeit és a végtermék értékesítésének kihívásait. A baj itt a termelési nehézségek, a piacra jutás problémái és a marketing hiányosságai voltak.
A giliszta tenyésztés kicsiben ma is működik, sőt nem csak a gilisztahumusz és ebből előállítható növényeknek szánt készítmények alapján termeli meg hanem a horgászokat is ellátja csalival ez a mezőgazdasági ágazat. Itt tehát évekkel ezelőtt a volumennel volt a probléma, azaz volt és van igény erre, csak nem akkora mennyiségben, mint ahogy azt korábban hitték.
Ugyanez igaz a struccfarmokra is, melyekből napjainkban is működik néhány hazánkban, de korábban az erre alapozott igényt is túlméretezték. A 2000-es évek elején a struccfarmok jelentek meg ígéretes befektetésként. A strucchús alacsony zsírtartalma és magas tápértéke miatt egészséges alternatívának tűnt. Azonban a struccok speciális tartási körülményeket igényelnek, a szaporításuk nem mindig egyszerű, és a hazai piac nem volt felkészülve a strucchúsra. A magas beruházási költségek és a lassú megtérülés sok gazdálkodót elriasztott, vagy éppen csődbe vitt. A hiba itt is a nem megfelelő piaci felmérés, a magas költségek és a speciális tartási igények alábecslése volt.
Óriási biznisz a rovarfehérje-gyártás, a magyar piac is készülhet a jövőre
Ezek a példák is rávilágítanak arra, hogy egy más országokban működő, de hazánkban új mezőgazdasági ágazat bevezetésekor elengedhetetlen a részletes piaci elemzés, a megfelelő szakértelem biztosítása, a reális üzleti terv kidolgozása és a lehetséges kockázatok alapos felmérése. A múlt tanulságai pedig segíthetnek elkerülni a jövőbeni veszteséges projekteket és megalapozottabb döntéseket hozni a mezőgazdaság területén. Az természetes, hogy a mezőgazdaság szerkezete mindig átalakulásban van, ami lehet klimatikus okból, vagy a megváltozó társadalmi és gazdasági okok is indukálhatják ezt.
Indul a rovarfehérje-gyártás Magyarországon: átadták az első üzemet
Jelenleg a rovarfehérjék vannak a célkeresztben, de nem csak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is várhatóak még nagy átalakulások. Az egyre szárazabb és melegebb nyarak miatt vélhetően a szántóföldi növénytermesztésben is új, e megváltozott körülményeket jobban toleráló növények jelennek majd meg.
