Olyan világban élünk, ahol az előttünk álló 30 év technológiai fejlődése beláthatatlan magasságokat hozhat el az emberek számára. Innen nézve nagyon hosszúnak tűnik 30 év, de mennyire hosszú 30 év az agrárium életében? A 90-es évektől napjainkig milyen nagy változások vonultak végig a hazai agráriumban? Valóban fejlődtünk 30 évet, vagy azért van, ahol megállt az idő? - tette fel a kérdést a Pénzcentrum Hollósi Dávidnak, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatójának, aki elmondta, hogy:

A legjelentősebb a politikai változás okozta szerkezeti változás volt. Ezalatt azt értem, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vagy szétestek, vagy privatizálták őket. A magyar mezőgazdaság a 90-es évek elején már kimondhatóan hanyatló időszakban volt. A 1980-as években elértük ugyanis azt a szintet, amikor a világ öt legjobb mezőgazdaságában benne voltunk a hatékonysági, termelékenységi mutatók alapján, és bőven exportországként működtünk, a KGST mezőgazdasági piacának egyik főszereplőjeként. De aztán az akkori pénzügyi és politikai problémák hatására a szocializmus elkezdett szétesni, és ezzel párhuzamosan a mezőgazdaságunk is hanyatlásnak indult, szétestek a tsz-ek. Az állami gazdaságok úgy, ahogy működtek, de a legnagyobb probléma az volt abban az időszakban, hogy a magyar élelmiszeripar, ami felvásárolta az élelmiszeripari alapanyagokat, teljesen kivérzett. Ennek a helyét megvásárolták a főleg nyugat-európai, német, olasz és francia cégek, így a magyar élelmiszer-ellátás szinte teljes mértékben külföldi kézbe került. Akik aztán nem feltétlenül a magyar mezőgazdaságtól vásároltak, hanem a saját országukban termelt termékeket hozták be ide. Ebben is volt persze egy mélypont, a 90-es évek végén, az uniós csatlakozás környékén, de legalább onnantól kezdve ismét egy nagyon lassú, de felszálló pályán vagyunk abban a tekintetben, hogy a magyar mezőgazdaság mára szinte 100 százalékban hazai kézben van, és képes kiszolgálni az exportigényeket is.

Hozzátette, ezzel együtt az élelmiszeriparunk beragadt, de mintha kezdene körvonalazódni, hogy melyek azok a zászlóshajó cégek, amelyek 10-20 éven belül akár nemzetközi szinten is jegyzettek lehetnek. Most pedig még keressük, hogy mi lehet a mi utunk. Kis ország vagyunk, Európában a szántóföldek 2,7 százaléka, az élelmiszer-gazdaság 1,7 százaléka van nálunk. De ebből a kicsiből hozzáadott értékkel egy egészen komoly élelmiszer-gazdaság lehetünk. Ezt megcsinálta Ausztria, Dánia, Hollandia és Belgium is.

Bejött a számítása ezeknek a magyar gazdáknak: ők lehetnek az év nyertesei

Az alacsony árak ellenére is kedvezőbbé váltak a magyar élelmiszer-gazdaság kilátásai.

Ha 30 éves távlatba nézünk nehéz nem elsőként említeni az éghajlatváltozás okozta drámai változásokat. Mennyiben érinti ez Magyarországot és a magyar agráriumot?

Nagyon. 10 évvel ezelőtt már tartottunk prezentációt arról, hogy a klímakutatások azt jelzik előre, hogy Magyarország az egyik legnagyobb vesztese lehet a klímaváltozásnak. Az elsivatagosodás itt ugyanis jelentős mértékű lehet. Láttuk, hogy a klímaváltozás nem azt jelenti, hogy valami teljesen eltűnik, hanem azt, hogy hektikussá válnak a körülmények. Tavaly volt egy rekordaszály, idén meg lassan rekordmennyiségű csapadéknál tartunk.

A szakember kifejtette, hogy már szinte nincsenek telek, 7-8 éves gyerekek még nem láttak igazi havat. Hihetetlen mennyiségű kártevő szaporodott el, mert nem fagynak ki, illetve a globalizációval idehurcoljuk őket. Magyarország azért is érzékeny, mert a mezőgazdasági termelési szerkezetünk nagyon érzékeny erre.  Meggyőződése, hogy fajtaszerkezet-váltásra van szükség, agrártechnológiai felfogásváltásra, és amit be tudunk zárni - ilyen az üvegházi termesztés, illetve az állattenyésztés bizonyos része -, azt be kell zárnunk, el kell választanunk az időjárástól.

Erről sok állattartó nem is tud: akár a gazdaság jövője is múlhat ezen

A mezőgazdaság által kibocsátott ÜHG közül a dinitrogén-oxid és a metán terhelik a legjelentősebb mértékben a környezetet.

Hollósi Dávid a rovarfogyasztással kapcsolatban elmondta, foglalkozni is kell velük, mint alternatíva. Nem arról van persze szó, hogy a vasárnapi ebédre rántott sáskalábat fogunk enni, hanem hogy a csirke vagy sertés rovarfehérjét fogyasszon mondjuk szója helyett. A szója a legnagyobb fehérjeforrás az állattenyésztésben, és az szinte mind import komparatív előnyökkel rendelkező országokból érkezik. Az Egyesült Államokból, Brazíliából, Argentínából, ráadásul sok GMO-s. Ha tehát elő tudunk állítani rovarfehérjét ugyanolyan aminosavkészlettel, sőt jobbal, és az nem GMO-s, nem függünk Amerikától, a többiektől, és még árban is jó, akkor ez bizony meg fog jelenni. Persze nem biztos, hogy erről mélységeiben tudnunk kell. Régen vidéken a kapirgálós csirkék is összeszedték a rovarokat az udvaron, és milyen jó volt a húsuk.

Ez nem ördögtől való dolog. Csak furán néz ki, hogy rovarfarmot létesítünk, ahol fekete katonalégy lárvákat nevelünk élelmiszer-hulladékon, ami a kiskereskedelemből kerül ki, majd azt leszárítjuk, és beletesszük a takarmányba. Indiában, Kínában sem rovarokat esznek, azért ezt senki ne így képzelje el. Ez sokkal inkább takarmányügyi kérdés.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.