Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
A Molnár család szakmai útja, rendszerben gondolkodása és innovációs szemlélete mindig is figyelemre méltó volt számomra. Gergővel és Danival az óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzés során ismerkedtem meg, rengeteget beszélgettünk a mezőgazdaság jövőjéről, a lehetőségekről, és az adatok rendszerszintű gyűjtéséről és elemzéséről. Már akkor kiderült, hogy közel két évtizednyi saját tapasztalat és adatgyűjtés áll mögöttük, amelyből lépésről lépésre, a saját bőrükön tanulva építették fel azt a gazdaságot, ahol ma minden döntést adatokra alapozva, mégis emberi ritmusban hoznak meg.
Ez a történet azért is kincs, mert megmutatja, hogyan válik az adat valódi értékké, ha nemcsak gyűjtjük, hanem megtanuljuk értelmezni, rendszerezni és felhasználni. A Molnár család tapasztalataiból sugárzik, hogy a digitalizáció nem cél, hanem eszköz: jobb döntésekhez, a kockázatok csökkentéséhez és hatékonyabb gazdálkodáshoz vezet. Egy olyan korszakban, ahol sokan még mindig keresik a helyüket a precíziós technológiák világában, ez a gyakorlatban működő, tudatosan felépített rendszer valódi iránytű lehet. A tudásátadás, a gondos elemzés és a hosszú távú szemlélet teszi különlegessé ezt a gazdaságot – ezért is kincs az agráradat, ha olyan kezekbe kerül, mint a Molnár családé. Jó olvasást kívánunk!
A részletekre és az összefüggésekre figyelő termesztéstechnológia, az adatmenedzsment és a generációkon átívelő minőségi munka határozza meg a Molnár család gazdálkodását. A vállalkozást a családfő, Molnár Béla, a felesége, Molnárné Ötvös Erzsébet, valamint két fiuk, Dániel és Gergely irányítják.
Hogyan kezdődött a család kapcsolata a mezőgazdasággal?
Molnár Béla (MB): A család mindkét ágon a Győr-Moson-Sopron vármegyei Gyóró településről származik. A község a Répce folyó partjánál helyezkedik el, nagyjából 30 kilométerre délkeletre a Fertő-tó déli részétől. A vizek közelsége és a jó talajadottságok is meghatározták a művelhető területek minőségét. Mindkét család a dédszüleinkig visszamenőleg a mezőgazdasággal foglalkozott.
Molnár Dániel (MD): Gergő bátyámmal együtt elmondhatjuk, hogy bennünk édesapánk ültette el a mezőgazdaság iránti szeretetet. Míg a testvérem apu nyomdokain haladt és az agrárium egészét igyekezett jól megtanulni, bennem erősebb volt a gépészeti érdeklődés. Ez a mai napig megmaradt, annyival kiegészítve, hogy a technológián keresztül én is sokat változtam és tanultam a növénytermesztésről.
MB: Annak idején a Rábamenti Állami Gazdaság egykori sertéstelepét vásároltuk meg, így alakult ki a Mangi Kft. a több további vállalkozásunkhoz kapcsolódva. 1500 sertést neveltek az elavult technológiájú, korszerűtlen telephelyen, amit egy éven belül felszámoltunk, majd elkezdtük fejleszteni a saját, növénytermesztés profilú családi vállalkozásunkat. Nagy szerencsénkre a két fiunk az elhivatottság mellé sok tudást is szerzett: Gergő agrármérnök és növényorvos. Dani gépészmérnök végzettségű, és műszaki fejlesztőként tanult Németországban, majd 2022-ben együtt szerezték meg Óváron a precíziós mezőgazdasági szakmérnök diplomájukat. Fontos, hogy házon belül tartjuk a feladatokat, a cégvezetés mellett ők vezetik a traktorokat, a permetezőt és a kombájnokat is.
Hogyan és hol gazdálkodtok?
MD: A földjeink az osztrák–magyar határtól egészen a Celldömölkig terülnek el, a birtokszerkezetet egy nagyjából 60 kilométer sugarú kör határozza meg, közepén Gyóróval, a gazdaságunk központjával. Emiatt az üzemszervezésre és a munkabeosztásra nagyon kell figyelnünk, mert sok falun, városon keresztül kell menni, a két legutóbb vásárolt kombájnunk a gumihevederes kivitel helyett ezért is lett kerekes.
Molnár Gergely (MG): A művelt területeink nagy része réti öntéstalaj és barna erdőtalaj, a kötöttséget tekintve 34-től 74-ig terjed, sokféle talajtípus megtalálható nálunk. A Répce és a Kis-Rába menti részek nagyobb agyagtartalommal bírnak, a vízháztartásuk a jobbak közé tartozik a jelen klimatikus helyzet között, az enyhe aszály nálunk rekordtermést jelent. Ugyanakkor magasabb a talaj holtvíztartalma és a felvehető víztartalom is a folyók közelsége miatt. Természetesen vannak gyengébb, homokosabb, lazább szerkezetű területeink is, ahol bármilyen technológiát is alkalmazunk, nem tudunk magasabb hozamokat hozni. Túlnyomórészt a durumbúza, a napraforgó, a repce és a kukorica teszi ki a vetésforgónkat. A gabona vetőmagot magunknak állítjuk elő.
MD: A táblák mérete változatos, a 0,2 hektárostól egészen a 100 hektárosig szór. 136 parcellánk van, a művelt terület nagysága 1300 hektár, aminek a jelentősebb része a család tulajdona. A bérelt földeknél egyre gyakrabban találkozunk a szomszédos Ausztriában tapasztalható példákkal, hogy azokat csak egy évre adják bérbe, ráadásul évről évre elvárják, hogy növekedjen a bérleti díj. A cégünk stratégiája szerint a termőföld egy termelési eszköz, nem befektetés, ezért akkor, ha nem belátható a megtérülés reális időn belül, illetve a logisztika nehézséget okoz, nem vesszük meg a földet. A fejlesztési irányunk 10 éve, hogy amit lehet, mindent öntözzünk, mert a technológia megduplázza az árbevételt. 2 hektárnyi öntözetlen területünk tud annyi profitot hozni, mint 1 hektár öntözött.
MG: A növénytermesztés egyre nagyobb kihívásokat hoz, egyre kevesebb fajt tudunk hatékonyan, profitábilisan termelni. Összességében 2010 óta a minőség felé tolódott el a termelésünk, aminek egyszerű oka van: az osztrák határ mellett jobban tudjuk érvényesíteni az árakra vonatkozó elképzelésünket, ha jó minőségű terméket állítunk elő. Azért arra figyelünk, hogy ne essünk át a ló túloldalára, ezt addig a pontig érdemes megtenni, amíg még megfizeti a piac.
MD: A magunk részéről pedig azért szeretjük, mert szakmailag nagyobb kihívás jó minőséget termelni, így nem szürkülünk, nem fásulunk bele a takarmány- és a tömegtermelésbe. Azt látom, hogy hosszú távon elsősorban a durumbúza és a kukorica a két növény, amit haszonnal, stabilan tudunk termeszteni. Ezután jön a magas olajsavtartalmú (HO) napraforgó, ami szintén nyereségesen termelhető, de hektikusabb a piaca és várhatóan a jövőbeli kilátások is szűkíteni fogják a mozgásterét.
A repce egyre kevésbé meghatározó, sokszor nagyon nagy nehézségekbe ütközik a termelése. Nem csak nálunk, német és osztrák példákon is látjuk ezt. Most összesen 18 hektárunk van belőle, mert hiába terveztünk 300 hektárt a vetésforgóba, szeptember végére sem tudtuk olyan állapotba hozni a talajainkat, hogy elvethessük a magokat. A véleményem, hogy csökkenni fog a vetésterülete, amit a növényvédelmi nehézségek miatt a bátyám is megerősít.
MB: A család korábban több 100 hektár cukorrépát termesztett a Petőházi cukorgyárnak, majd a megváltozott körülmények hatására a növényt a repcével váltottuk ki, ami nagy kedvencem. Azt gondolom, hogy szakmai szempontból nem szabadna elengedni a termesztésből, mert a durumbúza legjobb előveteménye. Viszont mivel a fiúk nem látják biztosnak a növény jövőjét, nehéz szívvel, de hallgatok rájuk, inkább közösen elfordulunk olyan fajok felé, amik pénzügyileg nagyobb előnyt hoznak. A zöldítés is a gyakorlat része, a gyengébb adottságú területekre régóta ilyen növényeket teszünk a szervesanyag-tartalom növelése céljából.
A vetésforgónkban az agyagosabb, kötött, jó vízellátottságú, vadkárnyomás nélküli, öntözött területekre a kukorica, kukorica, zöldítés, majd újra kukorica sorrendet alkalmazzuk, de van búza, repce, búza, napraforgó kombinációnk, illetve egyre több helyen teszünk ki a tavaszi vetés előtt nitrogéngyűjtő zöldítő keveréket, aminek hasznát is látjuk. Ráadásul 2021 óta az AKG program miatt is 180 hektáron termesztünk olyan növényt, ami pénzügyi hasznot talán nem, de talajéletben pluszt hoz.
A kukorica után nehézkes a búza vetése, mert a nagy hozamot követően kihívás a talajelőkészítés, ezért ilyenkor beiktatjuk közéjük a napraforgót.
MD: Lényeges, hogy nálunk nincs kőbe vésett vetésforgó, igyekszünk mindig az időjáráshoz és a talajállapothoz alkalmazkodni. A minőségi termelésre való törekvés miatt rugalmasak vagyunk, ahol az adatok és a tapasztalatok alapján szükségesnek látjuk, változtatunk, ebből adódik, hogy többnyire nem kötünk termeltetési, illetve értékesítési szerződéseket.
Jó a kapcsolatunk a környékbeli gazdatársakkal is, az optimális partnerszám erejéig integrátorként is működünk, amennyit bírunk, segítünk nekik.
Milyen a vállalkozás technológiája?
MD: Amit tudunk, digitalizálunk, mert jobban strukturálható így a cég működése a menedzsment oldaláról, illetve visszakereshető, nyomon követhető minden adat, a felelősség meghatározható és jó a munkamegosztás, az elmúlt 15 évnyi tapasztalatunk szerint jobb eredményeket érünk el.
Ezzel nem azt mondom, hogy korábban rosszul dolgoztak az őseink, hiszen ők enélkül jutottak el odáig, hogy mi most már modern gépeket, szenzorokat és technológiákat vásárolhatunk és használhatunk. Mivel Magyarország agrártörténelmi sajátosságai miatt sajnos nincs hagyománya a többgenerációs mezőgazdasági cégeknek, jellemzően egy ember kezében volt az irányítás, ő fejlődött lépésről lépésre a vállalkozással együtt, nem egy 1000 hektáros gazdaságba tanult bele. A generációs tudásátadás nem mindenhol alakult jól az országban, nekünk ezzel szerencsénk van. A bátyámmal résztudással érkeztünk haza az egyetemről, a tapasztalatot itthon szereztük és szerezzük meg hozzá. Természetesen sokkal egyszerűbb lett volna már meglévő digitális adatokból szűrni a lényeges információkat és összefüggéseket felállítani, majd fókuszálni a fontos kihívásokra, de a következő generációnak már könnyebb lesz Gyórón, ahogy édesapánkhoz képest nekünk is az. Így, hogy mindent rendszerben gyűjtünk és digitalizálunk, sokkal jobb döntéseket tudunk hozni.
MB: A modern gépek üzemeltetése sokkal hatékonyabb, rugalmasabb és vonzóbb a hagyományos technológiához képest, így a fiatal gépkezelőket könnyebben tudjuk a céghez hívni és itt tartani.
A gazdálkodásunk másik alappillére a talaj, mint termelőközeg lehető legjobb megismerése, amivel helyspecifikus technológiákat tudunk okszerűen használni. Ha egy terület például a mérési adatok alapján igényli az altalajlazítást, elvégezzük azt, ha pedig megfelelő a lazultság, nem nyúlunk hozzá. Ugyanez a zónalehatárolásra és a tápanyag-utánpótlás támogatására is igaz. Rengeteg pénzt és időt spórolunk meg a digitalizációval. Folyamatosan a nagyon jó minőségű alapanyag-termesztés és a termésstabilitás javítása felé erősítünk, a következő fontos lépésünk ehhez az öntözésfejlesztés.
MG: Ahogy korábban Dani említette, az első 150 öntözött hektáron szerzett tapasztalatunk nagyon kedvező volt, ezért tovább is léptünk, pályázunk a bővítésre, jelenleg engedélyeztetés alatt van a következő 220 hektár öntözésfejlesztése.
A kiindulási pontunk az volt, hogy nem szeretnénk rengeteg pénzért rengeteg munkát venni, ezért csak a teljesen automatizált öntözőrendszerben gondolkodtunk, ami egy körforgó center-pivot technológia, ebből 10-et vettünk. Az ezt kiszolgáló kúthálózat kiépítése is nagy feladat volt, a következő öntözésfejlesztési projektünk pedig már folyóvízből fog megvalósulni.
MD: Energetikailag nagyon fontos, hogy elektromos árammal működnek a berendezéseink, mert csak így hatékony az öntözésünk. Ehhez napelemparkot is építettünk, így fenntartható és megvalósulhat a körforgásos gazdálkodás, amelyben napenergiával hozzuk fel a talaj felszínére a vizet, amit aztán egy speciális, nagy hatékonyságú öntöző-szórófejjel permetezünk ki a talajra. Sajnos teljes egészében nem valósítható meg a folyamat napenergiából, viszont nagy segítség a megtérülés szempontjából.
Hogyan segít titeket az adatalapú gondolkodás?
MD: Közel két évtizede vannak tapasztalataink és adataink az agrárdigitalizációból, a saját bőrünkön és ritmusunkban tanultunk. Azon egyszerű okokból használjuk, hogy nagyobb a profit általa, jobb és gyorsabb döntéseket hozunk, továbbá visszamenőleg lekövethető benne minden az elvégzett feladatokról és számszerűsíthető az összes folyamat. A hektikus, változékony időszakban pár százalékkal több stabilitást hoz a termelési rendszerünkbe, pontosan tudjuk, mit és hova költöttünk el, és onnan mennyi és mikor jött vissza. Kívülről sokszor az látszik, hogy nem olyan döntéseket hozunk, amit a józan ész és a megszokás diktálna, de ezeket minden esetben a 10–15 évnyi gyűjtött adatra alapozzuk. Legyen szó gépbeszerzésről, gumiválasztásról, termőföldbérlésről, vagy arról, miért vetjük az egyik legjobban termő területünk egy részét zöldítő keverékkel annak ellenére, hogy onnan 20 méterre rekordközeli kukorica terem. Ez utóbbira a válasz az, hogy 10-ből 9 alkalommal a vadak letapossák, a térképekből pedig pontosan meg tudjuk húzni azt a határt, ahova az állatok még bemennek és ahol nem érdemes haszonnövényt vetni.
Ahogy kezdünk jobban érteni a digitalizált mezőgazdasághoz és nemcsak a nehézségeket látjuk benne, hanem a hibákból sokat tanulva és az adatalapú technológiát jól alkalmazva gazdálkodunk, egyre eredményesebbek vagyunk. Itt fontos hangsúlyozni, amit az óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnökképzés szakvezetője, dr. Vona Viktória is elmondott: „A részletekben nem szabad elveszni, a tendenciákat kell észrevenni!” Néhány évig érdemes nézni a folyamatokat és az adatokat, pontosan számolni és mérni mindent, amit lehet, majd a lényeges információkat leszűrve haladni tovább azokkal a feladatokkal, amiket megéri végrehajtani.
2012 nyarára megvalósult az első helyspecifikus tápanyag-kijuttatás, amit a következő évek során lépésről lépésre kiterjesztettünk az összes területünkre, ahol érdemes, ráadásul a műtrágya-összetételt is a talajadatok és a zónaértékek alapján állítjuk össze. Többségében nem standard, hanem monoműtrágya kerül ki a földekre, amit úgy állítunk össze, illetve szórunk ki, ahogyan azt a talaj, a növény és az adott termőzóna megköveteli. Az összes gépünk képes kommunikálni egymással, mind ISOBUS rendszerű, RTK antennával, monitorral, szoftveraktivációval ellátott. A valós idejű flottakövető rendszerünk a pozíción kívül munkaműveletekre lebontva is külön rögzíti az adatokat, például a tápanyag-utánpótlásban az adott anyagokra vonatkozóan lebontva. Forintosítjuk a szoftverben az adott művelethez, géphez és munkagéphez tartozó értékeket és munkavégzést. Természetesen máshogy számoljuk az üzemeltetési költséget a kis és a nagy gépek esetén, továbbá hozam- és nedvességmérést alkalmazunk a kombájnokban a betakarításhoz.
A John Deere traktorokban az Expert Alerts távdiagnosztikai rendszert használjuk, ez a hibakódokat és a jelzéseket azonnal küldi, ha eltér valami az optimálistól. Távolról az adott gép monitorjához telefonról hozzáférünk, a telephelyünket is teljesen felokosítottuk: a szárítást, a tárolást és az anyagmozgatást is bárhonnan irányítani tudjuk, felügyeljük és villanymotorra lebontva pontosan látjuk, melyik gép és mikor állt le, amit a mobiltelefonos alkalmazásról bármikor újra is tudunk indítani.
A talajszondáink mérik a talaj nedvességtartalmát, hőmérsékletét, vízkapacitását, illetve növényvédelmi előrejelző rendszert is használunk, a ScoutLabs (korábbi SmappLab) digitalizált hálózatával online, napra pontosan tudjuk követni a kártevők rajzását. További nagy segítség, hogy az összes működő számítógép, laptop és okostelefon elérhető távolról a TeamViewer programon, így sokszor tudok segíteni távdiagnosztikával édesapánknak és a bátyámnak is.
A gazdaságunkban rendkívül fontos az adatvédelem, ezért a felhőszolgáltatásra egy kisebb, az amerikai gyártókénál megbízhatóbb rendszerre fizetünk elő, a magyar fejlesztésű Tresorit tárhelyeit használjuk. Ezen titkosítva van minden adatunk, ugyanakkor könnyű és gyors hozzáférésünk van azokhoz.
Hogyan látjátok a 2021-es, a mezőgazdaság digitális átállását támogató pályázat eredményeit?
Nagyon vártuk már, hogy végre a növénytermesztésre is elérhető legyen egy ilyen kiírás, kérdés nélkül részt vettünk benne, annak ellenére, hogy már pályázat előtt is képesek voltak a gépeink a precíziós megoldásokra. Beszereztünk egy nagy teljesítményű Väderstad Tempo L 16 soros szemenkénti vetőgépet, két darab Horsch Transformer kamerás, 8 soros, szakaszolós sorközművelő kultivátort. A szer-
kivonások miatt nálunk is cél a mechanikai gyomszabályozás erősítése.
Érkezett még Gyóróra két kombájn, a nagy teljesítményű CLAAS LEXION 8700 betakarítógépekkel ki tudtuk váltani három korábbi gépünk munkáját, ami azért is volt fontos, mert a durumbúza aratását egy-két héten belül be kell fejeznünk, hiszen, ha megázik, már 2-3 milliméter esőtől is elveszti az üvegességét és alacsonyabb árat kapunk érte a piacon. Ezt a veszteséget előzzük meg a nagyobb hatékonyságú, jobb minőségű és gyorsabb aratással.
Egy traktort is beszereztünk, a 145 lóerős John Deere 6145R a tavaszi munkák támogatását végzi, a Horsch Leeb 6000 literes permetezőgéphez nagy szükség volt rá. Emellett a szárítóüzemi és az öntözésfejlesztést támogató pályázatokban is elindultunk, egyszerre sokat fejlesztettünk. A digitalizációs szolgáltatás észszerű felhasználása sokakkal ellentétben nekünk nem volt plusznehézség, mert már korábban is igénybe vettük és hasznosnak is találtuk azt.
Milyen tervek és célok vannak előttetek?
MD: A célunk minden olyan hektár megöntözése, ami rentábilisan öntözhető. Ma már vannak adataink az üzemelésről, a bekerülési költségről és a hatékonyságról, minden efelé mutat. Az öntözésfejlesztés a változó klíma hatásainak kiegyenlítése mellett termésstabilitást hoz, ugyanakkor fontos, hogy nekünk csak és kizárólag a saját tulajdonú földeken éri meg. Néhány év múlva végigérünk ezeken.
A következő közeli célunkhoz adott az újabb pályázati forrás, a meglévő félidős anyagmozgató gépeinket a 40 helyett 60 tonna/órás teljesítményű berendezésekre cseréljük a „Terménytisztítók, tárolók, szárítók, vetőmagüzemek fejlesztésének komplex támogatása” kiírás segítségével.
Amiben még nagy lehetőséget látunk, az a levélanalízis rendszerbe illesztése, idén előreléptünk ebben is, dr. Vona Viktóriával együtt dolgozva kísérleteztünk és nagyon biztatóak a látottak, a fejtrágyázást és a későbbi alaptrágyázást növényspecifikusan, okszerűen tudjuk alkalmazni a technológiával, ami újfent hatékonyságnövelést jelent a gazdálkodásban. Összességében azonban az elmúlt időszakban annyit fejlesztettünk, hogy egy kicsit mindannyian elfáradtunk és szeretnénk élvezni annak az eredményét, amit eddig megvalósítottunk.
MB: A fokozatos fejlesztések mellett az én fejemben a lépésről lépésre történő visszavonulás is jelen van. A generációváltást a legjobb házon belül elintézni, ha lehet. Nálunk ez szerencsére így van, a fiaink felkészültek és motiváltak, tele vannak energiával. Ehhez az is kellett, hogy hagyjam őket is hibázni, valamint egyre súlyosabb, nagyobb döntéseket hozni. Egymást egyenrangú félként, partnerként kezelve irányítjuk a vállalkozást, mindig megosztjuk a többiekkel a tapasztalatainkat. Rengeteget kommunikálunk telefonon és online is, valamint sokat beszélgetünk személyesen.
Csak úgy lehet itthon tartani őket, hogy kiélhetik a kreativitásukat, megvalósíthatják az elképzeléseiket, hasznosíthatják a megszerzett tudásukat. Nekik pedig mindig van új ötletük és így inspirációjuk is arra, hogy a családi gazdaságban maradjanak és együtt folytassák a fejlesztéseket. Fontos, hogy élvezzék a feladatokat és úgy látom, élvezik is.
MD: A fejlesztési irányok meghatározása mindig közös családi döntés, amihez a 2/3-os többség elég a házi demokráciában. A gépvásárlás is ilyen, hiszen mi dolgozunk azokkal, olyat választunk, amivel szívesen foglalkozunk és ez a termesztett növényekre is igaz.
MG: Minden évben rengeteg kísérletet állítunk be a földeken, van tőszám-, sortáv- és növényvédelmi technológia vizsgálatunk, vetési sebesség kísérletünk és még sok más. A cél, hogy szakmailag kihívás legyen nekünk és eredmények szülessenek belőle, amiket aztán felhasználhatunk a termelés hatékonyságának javítására. Fajtasorokat is tesztelünk, hogy lássuk, a mi körülményeink között hogyan teljesítenek.
Miben hasonlítanak és miben különböznek a generációk képviselői?
MB: Dani a menedzsment, a gépészet és a beruházások feladatait végzi, ő a számok embere. Gergő nagyon jó agrárszakember, aki többnyire a józan döntések és az egyszerűség felé tart, hogy a lehető leghatékonyabb energiabefektetéssel gazdálkodhassunk. A növényvédelmet vele közösen, ketten végezzük. A magam részéről agrárkémikus vagyok, így mindent a növények szempontjából közelítek meg. Kiemelten fontos, hogy mindenkinek megvan a maga munkája, feladata és felelőssége, egymáséba csak építő jelleggel, vagy segítségkérés esetén szólunk. Maximálisan bízunk a másik tudásában és a munkavégzés minőségében. Ha gond van, meg tudjuk beszélni, ehhez rendkívül fontos a jó kommunikáció, ami megvan közöttünk.
MD: Megvannak azok az időszakok, napok és órák, amikor erre időt szakítunk, a stratégiai lépések előtt mindig összeülünk, ilyenkor a telefont nem vesszük fel, csak azzal foglalkozunk, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Addig beszélünk róla, akár több napon keresztül is, amíg ez megszületik. A döntést pedig mindig úgy hozzuk meg, hogy mindenki véleményét meghallgatjuk és figyelembe is vesszük. Édesapánk nagyon innovatív, szereti kipróbálni az újdonságokat, ebből a szempontból is könnyű vele együttműködni. Gergő szakmailag nagyon magas szinten műveli a növénytermesztést és a talajtanhoz kapcsolódó feladatokat, én pedig a műszaki fejlesztés, a géptervezés és a gépgyártás területéről hozom be az ötleteket, amikor pedig ez a két világ találkozik, általában jó dolog szokott kisülni belőle.
A termőföld művelésénél milyen szempontok érvényesülnek nálatok, mennyire a gyakorlatotok a regeneratív szemléletű gazdálkodás?
MD: Elég határozottan azt gondoljuk édesapánkkal együtt, hogy csak az a technológia tud működni, amit saját magunknak integrálunk. Ellene vagyok annak, ha valaki túlzó elhivatottsággal beszél a regeneratív mezőgazdaságról, a takarónövényekről, a különböző talajmegújító megoldásokról. Mindenkit óva intek attól, hogy ezeket kőbe vésett szentírásnak vegye, mert sok minden másként van, mint az elképzelésekben, a weboldalakon és a szakirodalomban. Ugyan nem mindent, de sokat kipróbáltunk ezek közül, továbbá sok külföldi példát is megnéztünk. A következtetésem, hogy nem lehet gyorsan átvenni brazíliai és amerikai megoldásokat, ha viszont megfelelően integráljuk a saját körülményeink közé, nagyon hasznos lehet, van helye a regeneratív szemléletnek az okszerű, tudás- és környezet alapú gazdálkodásban. Ennek része, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott klímához. Érdemes mediterrán példákat megnézni és a saját rendszerünk, valamint adataink alapján beilleszteni a termesztésbe. A magunk részéről több 100 hektáron alkalmazunk takarónövényeket, látjuk az eredményeket, de azt is, hogy a nagy egésznek, a gazdálkodás javításának ez csak egy kis része.
Ezért is igyekszünk folyamatosan tanulni, az öntözésfejlesztés támogatására például egy spanyol szaktanácsadó jár hozzánk, aki olyan kérdésekben is tud segíteni, amiket Magyarországon egyelőre még nem biztos, hogy tapasztalhatunk, viszont érdemes rájuk felkészülni. Mivel Spanyolország délebben van a hazánknál, az ottani termelők előbb találkoznak olyan kihívásokkal, amik ránk is várhatnak néhány éven belül. Ráadásul az országuk művelt területeinek 20 százaléka öntözött, így rengeteg eredményük és tapasztalatuk van. Emellett lehetőség szerint sokat járok külföldi gazdaságokba, ahol további technológiai tudást szerzek, illetve főleg az USA és Németország mezőgazdaságának szakirodalmát is keresem, hogy lássuk az ő példáikat is.
A magas minőségű terményelőállításhoz kapcsolódik még egy kérdés; ti milyen élelmiszereket esztek?
MD: Ez a téma nagyon fontos nekünk: az egész család a helyi és a szezonális élelmiszert részesíti előnyben, emellett zöldségek és gyümölcsök teremnek a kertjeinkben. Igyekszünk nem nagy multiknál vásárolni, hanem a helyi kis- és középvállalkozásokat segíteni. A minőségi étkezéssel szerencsénk is van, ismerjük a forrásokat, a környékbeli gazdaságoktól, sokszor a partnereinktől veszünk tojást, húst, mézet és dísznövényeket is. Ez a kapocs összeköti a családokat, erősíti a vállalkozásokat és segít megtartani a barátságokat. Fontos a jó kapcsolat, hogy a helyi közösségek tagjai segítsenek egymásnak. (x)
Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben: Az Ezért kincs az agráradat cikksorozat következő, 51. részében újra a generációváltás témájával foglalkozunk, ismét egy jó hazai példát hozunk.
Érdemes lesz akkor is velünk tartani!
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők
Szerkesztette: Csurja Zsolt gödöllői agrármérnök, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök
2021, 3-as csoport
