Bár az elmúlt időszakban több területen volt bőséges csapadék, sőt lokálisan néhol rövid idő alatt 40–70 mm is lehullott, Gergácz Zoltán, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke lapunknak arról számolt be, hogy náluk az ősz továbbra is nagyon száraz. Épp ezért az őszi vetések előkészítésénél az egyik fő szempontjuk a vízmegtartás, melynek értelmében sekély tarlóhántást csak néhol, gyomirtás jelleggel végeznek, egyébként pedig direkt vetőgépek segítségével no-till vetést fognak alkalmazni. Ezek az eljárások ugyanis mind abban segítenek, hogy a magágyban lévő nedvességet a lehető legjobban megőrizzék.
A vízmegtartás mellett legalább ilyen fontosnak tartják a talajélet támogatását is, ezért a napraforgó és a kukorica betakarítása után szárbontó baktériumokat, nitrogénkötő baktériumokat és Trichodermát is kijuttatnak majd a területekre. Utóbbi azért nagyon fontos, mert jelenlétében a szármaradványok jóval gyorsabban lebomlanak, kedvező táptalaj hiányában pedig hamarabb elpusztulhatnak az olyan kórokozó gombák, mint az Aspergillus, a Fusarium, a Sclerotinia vagy a Makrofomina. Márpedig ha a talajban és a szármaradványokban kevesebb képes áttelelni közülük, akkor a jövőre a fogékony növények esetében is kisebb lesz a fertőzési nyomás.
A tapasztalatok szerint ez a fajta védelem hatalmas károktól mentheti meg a termést, hiszen ha maga a növény nem szenved, akkor annak saját immunrendszere is képes sokkal jobban védekezni ezekkel a fertőzésekkel szemben.
A kezelés hatékonyságát igazolja az is, hogy jelenleg náluk – a korábbi mikrobiológiai védekezésnek hála – a Makrofomina nem jelent problémát, a környékbeli gazdáknál azonban tisztán látszik, hogy a napraforgót nagyon elkapta ez a fertőzés. Mint azt a szakember hozzátette: tudatos munkájuknak köszönhetően határérték feletti Aflatoxin-szennyezett kukorica sem fordul elő évek óta a gazdaságban.
Ilyen egyszerű lenne a kártevők megfékezése? A profik már régóta így csinálják
Gergácz Zoltán lapunknak arról is beszélt, hogy az elmúlt években tapasztalható kórokozónyomás miatt a fajtaválasztásnál is elsősorban a betegségekkel szembeni ellenálló képességre helyezik a hangsúlyt. Ennek pontos megismerése érdekében a fajtatulajdonosokkal mindig részletes tárgyalást folytatnak, hogy megtudják, mekkora az adott fajta ellenállósága a legfontosabb kórokozókkal, például a fent említett gombákkal szemben.
Ma már a magyar köztermesztésben lévő fajták a hozamelvárást mindenképp teljesítik, ezért a betegségekkel szembeni ellenállás, és persze a szárazságtűrés, a vízzel való gazdálkodás évről évre egyre fontosabbá válik. Jó példa az, amikor olyan kukoricát mutatnak nekünk, ami 17-18 tonnát tud adni hektáronként. Igen ám, de miért költsünk olyan fajtára, ami potenciálisan 18 tonnát képes teremni, amikor a víz csak hat tonnára elég?
– mutatott rá a szakember, majd hozzátette: ezeken túl jó ideje fontos szempont számukra a diverzifikált vetésszerkezet kialakítása és az alternatív növények vetésforgóba illesztése is, hiszen ez a fajta gazdálkodás egyszerre segítheti a biodiverzitás növelését, a talaj egészségének védelmét és a gazdasági stabilitás megteremtését.
Már haditerv kell az aratáshoz itthon: napról napra borul minden a földeken
A vetésszerkezetet azonban az idei tapasztalatok alapján ismét át kellett gondolniuk, és arra jutottak, hogy a vetéstervben a kukorica szerepét még tovább csökkentik. Helyette inkább azokra a növényekre fognak koncentrálni, amelyeket ősszel lehet elvetni és amelyek korán, már június első felében lekerülnek, így csökkentve annak kockázatát, hogy a termést az extrém hőségnapok károsítsák. (x)
