EARLY BIRD ár a Portfolio Agrárium 2026 konferencián!
A márciusi Agrárium 2026 Konferencia tradicionálisan hiánypótló esemény, és hasznos lehet a hazai agrárium minden méretű agrártermelői vállalkozása, a termelőket kiszolgáló inputszektor, az élelmiszeripari és élelmiszerkereskedelmi társaságok, illetve a szakmai, érdekképviseleti és államigazgatási szervezetek számára.
Csoportos kedvezmények már 2 főtől: 2 fő jelnetkezése esetén, 10%, 3 fő estén 15%, 4 vagy több fő jelentkezése esetén 20% kedvezmény! A kistermelők és fiatal gazdák pedig most 30.000 Ft + áfa összegért vehetnek részt a tavasz meghatározó agrárgazdasági eseményén!
Hazánk bükköseinek és gyertyános-tölgyeseinek az egyik legjellemzőbb odúköltője az örvös légykapó - írja közleményében a Pilisi Parkerdő Zrt. Habár hazai populációja stabilnak mondható, több országban is csökkenő tendenciát mutat az egyedszáma. Emiatt az Európai Unió által is védett faj, illetve ún. Natura 2000-es jelölő faj (a védettséget élvező területen kiemelt figyelmet érdemlő faj). Hazai gyakorisága ellenére viszonylag ritkábban kerül a természetjárók szeme elé, mivel sűrűn tartózkodik a lombkoronában, emellett félénk madár is. A fürge röptű örvös légykapók hímjei fekete-fehér tollazatukról szinte azonnal felismerhetőek, a barna-fehér mintázatú tojók azonosítása némi gyakorlatot igényel.
A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportja együttműködése keretében a Szentendrei Erdészet területén lévő Málnás-hegyen hosszú idő óta folynak az erdőhöz kötödő madarak, így az örvös légykapók életmódját is célzó kutatások. A vizsgálatokhoz kihelyezett közel nyolcszáz költőodú segítségével minden évben nyomon követhető a madarak költése. 1982 óta a költőtelepeken 43 ezernél is több légykapót (fióka és költő madár) gyűrűztek meg a madarászok. A gyűrűzött légykapók száma alapján a Pilisi Parkerdő e területe Európában szinte egyedülálló.
A vizsgálatok harminchét éve alatt a kutatók csak egyetlen egy fészekben találtak pigmenthiányos, albínó légykapófiókákat, ami azt feltételezi, hogy az albinizmus rendkívül ritka lehet az örvös légykapók körében. A fészekben nevelkedő öt fiókából kettő volt albínó, a másik három fióka normális, barnás színezetű tollazattal rendelkezett. Az albínó fiókák bőréből, csőréből, szeméből és tollazatából teljes mértékben hiányoztak a barna-fekete színt okozó melaninpigmentek. Mivel a fehér egyedek általában sokkal feltűnőbbek nemcsak számunkra, hanem az őket tápláléknak tekintő ragadozók számára is, ezért könnyebben válhatnak zsákmánnyá. Emellett a fehér utódokat a szülők hátrányban részesíthetik a táplálék elosztásakor, éppen a megszokottól eltérő megjelenésük miatt.
