Hiányukban ezek állományapasztását a házi- és társállatok mellet az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével kell megoldani. Egyetlen erdei fülesbagoly évente ezernél (!) is több rágcsálót zsákmányol, ami anépes telelőcsapatok esetében már óriási számot jelent, a kisebb termetű bagolyfajok ezek mellett rengeteg kártevő rovart is elfogyasztanak, ezért nem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból. Megtelepedésük egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni, költésükhöz korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; nagy testű harkályok odúira; varjúfélék, gólya, egerészölyv fészkeire; egyes fajoknak nyitott padlásokra van szüksége - írja közleményében az MME.

Egyre több ilyen madár él Magyarországon: vajon miért jönnek most ide?

A szakemberek szerint rekordszámú kékvércse-pár költött idén a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben.

Leggyakoribb baglyunk, az erdei fülesbagoly elfoglalja az ágvillába kihelyezett vesszőkosarat, de szívesen beköltözik fára, épületfalra rögzített, félig nyitott előoldalú vércseládákba is. A leginkább emberkövető gyöngybagoly templomok toronysüvegébe, padlásokra vagy lábazatra telepített költőládákkal; a macskabagoly, a kisebb testű kuvik és füleskuvik pedig nagyméretű mesterséges odúkkal segíthető. A baglyoknak kirakott műfészkek, mesterséges odúk esetében alapelv, hogy ezekbe mindig kell száraz fű, hullott lomb vagy faforgács fészekanyagot tenni, amibe a tojó alakítja ki a tojásoknak a fészekmélyedést.  Szerencsére ma már rendelkezünk azokkal az ismeretekkel, melynek köszönhetően számos madárfaj megtelepedését segíthetjük mesterséges fészkelőhelyekkel, Magyarország ugyanis a világ első országai között kezdte el széles körben alkalmazni, fejleszteni ezeket az 1905-ben, a Baranya megyei Kárászon megalakult Első Magyar Fészekodúgyárnak köszönhetően is.