Balatoni hal elnevezéssel uniós oltalmat kapott a fogassüllő és a ponty. A gyulai kolbász, a szegedi szalámi mellett a balatoni hal a múlt század elején a legelső élelmiszer-exportcikkeink egyike volt - emlékeztetett az InfoRádióban Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője; a süllőt jégen, mohába csomagolva, plombával a hátukon vitték el a bécsi piacra, össze nem keverendő az osztrák vagy az ukrán süllőszállítmányokkal.

Már az 1920-as évektől kezdve nagy gondot fordítottak a balatoni halgazdaságok a gazdasági szempontból jelentősebb halak tudatos halgazdálkodással történő szaporítására. Mint ahogyan a szakember elmondta, a balatoni fogassüllő rendkívül ízletes, nem véletlen, hogy elterjedt a világban, de csak nagyon nehéz hozzájutni. Az asztalunkra esetleg a régi tó főmedréből a vízszintsüllyesztéskor kikerült, ma már tógazdaságként működő halastavakból kerülhet.

Nem megfelelő a Balaton vize a halállomány számára: több faj is veszélybe kerülhet

A halak nem örülnek neki, ha csapvízben kell tengődniük.

 A balatoni ponty is nagyon fontos 

 - mondta Lévai Ferenc. 

Úgy gondolja, hogy a halra épp oly büszkék lehetünk, mint például a tokaji aszúra, amit nem fogyasztunk minden nap, de megbecsüljük és tudjuk, hogy van. Azt viszont egyértelművé tette, hogyha a Balaton partján valaki rendel magának egy fogast, azt bizony nem ott fogták ki. Ennek pedig egyszerű oka van: a Balatonon nincs halászat, a horgászok által kifogott hal pedig csak a család asztalára kerülhet, kereskedelmi forgalomba nem. A Balaton-környéki halastavakból, a balatoni vízrendszerből azonban mégis kerülhet hal, ha szerencsénk van, de csak 1-2 százaléknyi a fogastermelés a Balaton környékén. A többi import, a Duna deltájából jön, illetve Kazahsztánból.

Forrás: MTI/Varga György

A szakember hozzátette, hogy a Balaton haleltartó képessége nagyságrendekkel kisebb, mint ötven éve: 

Címlapkép forrása: MTI/Varga György