A klímaváltozás következtében a Balaton telei egyre gyakrabban jégmentesek, miközben a tó továbbra is szélnek kitett, sekély víztest marad. A télen alig táplálkozó halak a hullámzástól védett területeket keresnek, így tömegesen húzódnak a déli part kikötőmedencéibe, ahol azonban a vízcsere korlátozott. A védett, gyenge átkeveredésű kikötőmedencékben a halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása és az algák alacsony téli oxigéntermelése együttesen akut oxigénhiányos állapotot idézhet elő, ami tömeges halpusztuláshoz vezethet - közölte a Pecaverzum.

Az északi parttal ellentétben, ahol a mélyebb víz lehetővé teszi az "átfolyós" kikötők kialakítását, a déli part sekély vízviszonyai miatt jellemzően zárt, mélyített medencék jönnek létre, amelyek a halak számára előhelyi csapdaként működnek. A kutatóintézet hangsúlyozza, hogy a jelenség elsősorban a Balaton őshonos, biomassza szempontjából legjelentősebb halfajait érinti, amelyek kulcsszerepet töltenek be a balatoni ökoszisztéma stabilitásában.

A kárókatonák jelenléte nem elsődleges kiváltó ok, hanem erősítő tényező lehet, mivel a vadászatuk további tömörülésre készteti az amúgy is kritikus sűrűségű haltömeget. A tartós megoldást azonban nem a kárókatonák riasztása, hanem a kikötők átjárhatóságának és vízáramlásának javítása jelentheti. A szakértők szerint a probléma nincs közvetlen összefüggésben a Balaton természetes vízszintingadozásával, sokkal inkább a klímaváltozás és az emberi partbeépítés együttes hatásából ered. A jelenleg alkalmazott beavatkozások – például levegőztetés és a kárókatonák riasztása – csak tüneti kezelésnek tekinthetők. A valódi megoldás komplex, szakmailag megalapozott kikötőtervezést igényel, amely figyelembe veszi a klímaváltozás hatásait és a Balaton egészének működését.