A családi vállalkozás 2001 óta foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel és húsmarhatartással Kisorosziban. Mintegy 300 hektáron gazdálkodnak, emellett egy angus húsmarha-állományt is tartanak, jelenleg közel ötven anyaállattal. A gazdaság komplex rendszerben működik, hiszen a borjak előállítása mellett hizlalással, vágással és húsértékesítéssel is foglalkoznak, termékeiket főként az ötven kilométeres körzeten belül értékesítik. A szántóföldeken elsősorban kukorica, búza, napraforgó, repce, lucerna és árpa terem, emellett időnként szója vagy mák is megjelenik próbajelleggel a vetésszerkezetben.

A tavalyi év terméseredményei ugyan kedvezően alakultak, a gazdaság pénzügyi oldalán ez már jóval kevésbé látszott meg. Molnár Bence szerint ma már hiába a jó hozam, az egyre gyorsabban emelkedő inputanyagárak és a beszűkülő felvásárlási árak gyakorlatilag felemésztik a nyereséget.

A mai napig emlékszem az életem első üzletére, amikor étkezési búzát adtam el, 52 ezer forintért írtam alá a szerződést. Most beszélünk arról, hogy hatvanpár ezer forint az étkezési búza ára. Közben nézzük meg, mennyibe került akkor egy traktor és mennyibe kerül most. Egyszerűen nem követik le egymást az árak. Az ember kiszámolja a végén, és rájön, hogy gyakorlatilag a saját vagyonát éli fel

– fogalmazott az Agrárszektornak Molnár Bence.

A gazda szerint a legnagyobb problémát ma már nem is kizárólag az időjárás jelenti, hanem az, hogy a mezőgazdasági termelők egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a kereskedelmi láncok és a felvásárlási rendszer miatt. Úgy látja, az inputköltségek szinte azonnal reagálnak az árfolyammozgásokra és a nemzetközi piacokra, miközben a terményárak ezt nem képesek megfelelően lekövetni. Emiatt sok gazdaság már csak különböző támogatási programok és pluszforrások bevonásával tudja fenntartani a működését.

A húsmarhatartás jelenleg még stabilabb lábon áll, mint a szántóföldi növénytermesztés, de Molnár Bence szerint ott is egyértelműen érződik, hogy minden az alapágazattól függ. A növénytermesztés problémái előbb-utóbb az állattenyésztésben is megjelennek. Bár az élőmunkaerő-hiány komoly gondot okoz az ágazatban, náluk már évekkel ezelőtt megpróbálták úgy átalakítani a rendszert, hogy amit lehet, gépesítsenek. A gazda szerint azonban a legaggasztóbb jelenség mégis az, hogy a fiatal generáció szinte teljesen elfordult a mezőgazdaságtól. Úgy látja, a jelenlegi gazdasági környezetben egyre nehezebb valódi perspektívát mutatni azoknak, akik most döntenének a pályaválasztásról.

Legyünk őszinték: miért akarná ezt bárki csinálni? Az elmúlt öt évben mi volt az az egyetlen motivációs tényező ebben az iparágban? Az, hogy szeretek az állatok között lenni. Rengeteg helyen látom, hogy az idősebb generáció még csinálja, mert erre tette fel az életét, de a fiataloknak ez ma már nem jelent valódi alternatívát.

Molnár Bence szerint a folyamat már most jól látható a környékükön is, ugyanis egyre több kisebb gazdaság hagyja abba a termelést, a földek pedig fokozatosan a nagyobb szereplőkhöz kerülnek. Úgy látja, ugyanaz a koncentrációs folyamat zajlik helyi szinten, mint országosan, csak kisebb léptékben. Míg korábban a néhány száz hektáros gazdaságok számítottak stabil szereplőknek, ma már sokszor ők is kénytelenek feladni, miközben a nagyobb, több ezer hektáros vállalkozások még képesek valamennyire kigazdálkodni a növekvő költségeket. A gazda ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nehézségek ellenére továbbra is próbálnak alkalmazkodni és fejlődni, még ha egyre szűkülő mozgástér mellett is. Szerinte azonban hosszabb távon komoly kérdés, hogy mi marad a magyar mezőgazdaságból, ha a családi gazdaságok és a fiatal gazdák fokozatosan eltűnnek az ágazatból.